Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Eörsi János: Szamárlétra – közalkalmazottaknak (Beszélő, 1992. május 2.)


Jelentős terjedelmű cikk látott napvilágot a Beszélőben a közalkalmazottak jogállásáról, szóló törvényről. Ehhez az információkat Eörsi János részben a törvény ilyen tartalommal történő megalkotását ellenző szakszervezetek képviselőitől, így e helyreigazító sorok szerzőjétől kapta meg.

A cikk alapvetően helyesen rögzítette álláspontunkat, amelynek az volt a lényege, hogy e törvény kiszolgáltatott helyzetbe hoz több mint egymillió munkavállalót, ami elégedetlenséghez, a munkabéke megbontásához, újabb feszültségek kialakulásához vezethet.

Ezek után érthetetlen és elfogadhatatlan számomra az, hogy a cikk szerzője írása utolsó részében ellenőrizetlen, hamis állításokkal címkézi a nyilatkozókat és az általuk képviselt szakszervezeteket, szövetségeket. Tájékoztatom a Beszélő olvasóit, hogy a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) független szakszervezetként alakult meg 1989-ben, és nem volt tagja semmiféle korábbi tömörülésnek. Tény, hogy a KKDSZ nem csatlakozott sem az MSZOSZ-hoz, sem a Ligához, sem az Autonómokhoz, sem az ÉSZT-hez, hanem alapító tagként vett részt a SZAKSZERVEZETEK EGYÜTTMŰKÖDÉSI FÓRUMA (SZÉF) létrehozásában. E szövetség szintén független, de – mint a KKDSZ a saját érdekkörében – jelentős taglétszámmal rendelkező szakszervezetek országos tömörülése, s ebben az értelemben nem hagyományosnak, hanem – ha úgy tetszik – „klasszikus”-nak nevezhető inkább. Mert a szakszervezetek csak akkor tudják érvényesíteni a munkavállalók érdekeit, ha nagy létszámú tagság bizalmát élvezik. S ezt jobb nem elfelejteni sem a hatalmon lévőknek, sem a jelenlegi ellenzéknek.

Vadász János,
a KKDSZ országos titkára









Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon