Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ludassy Mária: Lenin si, Weber no (Beszélő, 1993. január 16.)


A Magyar Tudományos Akadémia
Filozófiai Intézetének levele


T. Szerkesztőség!

A Beszélő január 16-i számában jelent meg Ludassy Mária professzor írása az MTA Filozófiai Bizottságának és a Tudományos Minősítő Bizottság Filozófiai Szakbizottságának tevékenységéről (a két testület tagsága jelenleg azonos). Ludassy professzor lemondott e testületek tagságáról, amit fölöttébb sajnálunk, azt pedig még inkább fájlaljuk, hogy döntése két félreértett eseten alapul. A mostani testület elődje adott szabad utat Selmeci Józsefnek Leninnel foglalkozó disszertációja megvédéséhez, és ő ezt meg is védte. A cím végleges odaítéléséhez szükség van még a Filozófiai Szakbizottság ajánlására, majd a TMB egyetértésére. A szakbizottság azonban nem így döntött: új opponenseket keres, hogy a sokak szerint elavult metodikájú disszertáció ügyében állást foglalhasson. Erdélyi Ágnes Weber- és Dilthey-fordításait a bizottság elfogadta mint tudományos munkát; a szakbizottság fölött álló, másik testület határozott másként (szerintünk helytelenül). A tudományos minősítés rendszere persze átalakításra szorul, de a legkevésbé sem irányzatos szakbizottság addig is igyekszik pártatlanul ellátni feladatát, szemben minden ideológiai nyomással, bárhonnan érkezzék.

ALMÁSI MIKLÓS akadémikus, ANCSEL ÉVA akadémikus, FEHÉR MÁRTA egyetemi tanár, LENDVAI L. FERENC egyetemi docens, NYÍRI KRISTÓF egyetemi tanár, SZIKLAI LÁSZLÓ kandidátus, TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS egyetemi docens.

Utóirat: Az MTA Filozófiai Bizottság/TMB Filozófiai Szakbizottság tagjainak együttes nyílt leveléhez – mint Ludassy Mária és a Beszélő régi barátja – hadd tegyem hozzá, hogy tekintettel újabb, homályos tisztogatási (?) tervekre egyetemeinken, ajánlatos lenne óvatosabban bánnunk a kommunistázással és hasonlókkal. A magyar társadalomtudományoknak meg kell újulniuk, és jó volna, ha a vonalas „foxi-maxi” képviselői csöndben eltűnnének közülünk, hiszen tudományos teljesítményük értéke nulla. De vigyáznunk kell az eljárás tisztaságára, a kritika és a diszkrimináció közötti vékony vonalra. Éppen nekünk, akik politikai diszkrimináció áldozatai voltunk kisebb-nagyobb mértékben, különösen óvatosnak kell lennünk. Az óvatosság ezúttal jó erkölcsi (prudenciális) előírás. (T. G. M.)










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon