Skip to main content

Olvasói levél

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az SZDSZ-nek beírtam az első banyát. De ez nálam az utolsót is jelenti. A képviselő-polgármester funkciók összeférhetőségének elfogadásával ugyanis az SZDSZ lemondott a liberális minimumról: ti. a hatalmi ágak szétválasztásának sarkalatos elvéről. Tudom, hogy nálam sokkal okosabb, tájékozottabb és körültekintőbb barátaim ülnek a parlamentben. Tudják, mit miért tesznek. Én viszont tudom, hogy mi az önazonosság (magyarán: identitás), kifejtve: az önmagammal való erkölcsi békesség. Így hát, életemben másodszor, elejtem képzelt fegyverem. Azazhogy nem, ez így pontatlan. Hiszen első fegyveremet, ami a marxizmus volt, nem elejtettem, hanem eldobtam, midőn rájöttem, használat közben, hogy nem száraz benne az elméleti puskapor. Én már csak egy ilyen félig Cromwell vagyok: Istenben nem bízom. Második, és remélem, utolsó fegyveremet, Friedrich August von Hayek nemes és konzekvens liberalizmusát eszem ágában sincs eldobni. Pártom viszont, amelynek egyik alapítója vagyok, megtagadta ezzel a döntéssel eszményeit. Gyanítom (vagy inkább merem remélni?), nehéz szívvel. Mindegy. A politikusok érzelmei nem érdekelnek. Én mindenesetre ezennel közlöm: kiléptem az SZDSZ-ből, ezen párt tagja többé nem vagyok. A jövőben a liberalizmust féltő aggodalommal és együttérzéssel fogom figyelni további lépéseit. De már kívülről.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon