(Horváth Pál)

Nyomtatóbarát változat

Fuvarozók Országos demokratikus Szövetsége
1191 Budapest, Rákóczi u. 25.

Tisztelt Főszerkesztő Úr!*

Cikkükre reagálni kívánok. Egyrészt azért, mert megszólaltattam, másrészt azért, mert a cikk sok tárgybeli tévedést és eszmei csúsztatást tartalmaz.

Horváth Pál vagyok, a Rádió Taxi Szövetkezet és a Fuvarozók Országos Demokratikus Szövetségének elnöke. Mintegy 4000 fuvarozó tartozik szövetségünkhöz, és a blokád utáni időszakban az új közlekedési törvény, vagy utcai nyelven „taxistörvény” megalkotásának tevékeny résztvevője vagyok. 25 éve a taxizás környékén vezetőként vagy érdek-képviseleti vezetőként tevékenykedem, szóvivővé választottak a blokád idején.

S most rátérek a cikkbeli tévedésekre. A taxisblokád kialakulása teljes bizonyságul szolgált, hogy igazi szakmai érdekképviselet nélkül hagyni ezt az óriási, jól felszerelt tömeget, bűn, hiszen egyre inkább anarchikus állapotok kezdtek el kialakulni egy szakmán belül. A taxis érdekképviseletek ennek felismerése kapcsán teljesen demokratikus módon önszerveződtek, és ültek le önmagukkal és az irányító, felügyelő szervekkel egy tárgyalóasztalhoz.

Itt mindjárt rátérek a cikk második valótlanságára. Akár az Országos Taxis Kamarát, akár a Budapesti Taxisok Ipartestületét (BTI), akár a Magánfuvarozók Országos Ipartestületét, akár a Fuvarozók Országos Demokratikus Szövetségét említem, e szervezetek a szakmát jól vagy rosszul, de 70 százalékosan biztosan lefedik. De az érdekképviseletek és az érdekképviselők érdekei nem mindig azonosak. Ma Magyarországon senki sem egy baráti kézfogást, sem egy forintot azért senkinek nem fizet vagy nem ad, ha az az ő érdeke ellen tesz. Csak akkor lesz tagsága, és ettől fizetőképes egy érdekképviseleti szervezet, egy taxistársaság, ha megbízottaik, választott vezetőik vagy vállalkozó vezetőik jól végzik tevékenységüket, és ebből a taxisnak fizikai, szellemi vagy financiális haszna származik.

„A taxitársaság is, a taxis is nyereségérdekelt” – itt, Magyarországon, a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem fedi a valóságot. Ugyanis azt több adó-, tb-ellenőrzés bizonyítja, hogy egyetlen taxitársaság sem nyereségorientáltan áll fel, mindegyike nonprofit érdekeltségű, mindegyike improduktív, ugyanis mindegyike csak taxiszolgáltatási közvetítéssel foglalkozik, közvetítői díj fejében.

A közvetítői díjak megszabása pedig a tagság bevonásával, létszámarányos megállapodással történik, a bevétel–kiadás-egyenleg egyensúlyban tartása érdekében. Amennyiben nyereség képződne az így kialakított tagdíjakból vagy alvállalkozói díjakból, azokat a cégek mindenféleképpen önreklámozásra, illetve a műszaki állomány fejlesztésére fordítanák (pl. ingyen szórómatrica, ingyen szórókártya, URH-, illetve CB-készülékek telepítése az állandó címekre).

A következő bekezdésben rejlik a megszólaltatásom, amely sajátosan tárgyitudás-nélküliséget mutat. Az üzenetenkénti 30 forintról szólok. A társaságunknál működő nyolc telefonvonal alapfelállási normák szerint mindig és mindenkor az utazóközönség kiszolgálására kell hogy szabadon álljon. Az elmúlt évek alatt egyre inkább eluralkodott az érdektelen családi perpatvarok és szerelmi légyottok lerendezése a lakossági vonalakon, foglalttá téve így a potenciális igénybevevők elől a telefonvonalakat.

Egyetlen taxitársaságnál sem nyomott latba semmilyen szigorító határozat a fölösleges telefonhasználat ellen, így alvállalkozói kezdeményezésre szinte minden taxitársaságnál pénzdíjassá tették az üzenetek átvételét, ezzel megpróbálva gátat vetni az eluralkodott helyzetnek.

Az úgynevezett alvállalkozói, illetve tagi szerződésekről azt nyilatkozza a szakszervezet elnöke, hogy nem a taxitársaságnak kellene megkötnie a szerződést a taxissal, hanem fordítva. Egyetlen apró dolgot hagy figyelmen kívül, nevezetesen, hogy a Ptk. meghatározza a munkaszerződések megkötését, amely kötelező érvényű mind taxitársaságra, mind pedig egyéni vállalkozókra.

Valamint hozzáfűznivalónk a szerződésekhez még annyi, hogy az a taxitársaság, akinek vezetése nem jól irányítja, nem jól koordinálja a fuvarfelvételt és -továbbítást, aki nem tud elég megrendelői állományt biztosítani a taxisai részére, aki a társaságot alul- vagy elvezeti, annak a társaságnak vélhetően bármilyen polgárjogi szerződése is van a taxisokkal vagy vállalkozókkal, elfogy a legénysége.

Írja továbbá, hogy ma már nehéz megalkotni egy alulról jövő, szerveződő taxitársaságot. Mondanám, hogy az 1992-es évben csak Budapesten öt új taxitársaság kezdte el tevékenységét. Ezek között vannak vegyes cégek, tehát más üzleti tevékenységet is folytatók, de vannak kifejezetten taxizással foglalkozók is.

A következő bekezdés pedig szinte felháborító.

„A szakszervezet azt szeretné elérni, hogy a Kamara átalakuljon.” Milyen jogon próbálkozik bármilyen érdek-képviseleti szervezet egy másik, bejegyzett érdek-képviseleti szervezet belügyébe beleszólni, netalántán olyan külső hatásokat és nyomásokat indítani, amelynek fő feladata egy jól működő, nagy tömeget tömörítő másik érdekképviselet tevékenységének ellehetetlenítésére irányul?

A törvény, amely elkészült, és melyet a kormány elfogadott, melyet több közlekedési jogász, több érdekképviselet és annak jogi holdudvara hozott össze, megfelelő arra a célra, ami a taxizás területén kialakult kaotikus állapotok lerendezésére szolgál. Természetesen az ebben megjelölt határidők némelyike túl szűk ahhoz, hogy a jelenlegi üzletpolitika mellett ennek financiális oldala könnyen előteremthető lenne. Köszönettel!

Horváth Pál
elnök
Fuvarozók Országos Demokratikus Szövetsége

Kedves Olvasónk!

A cikkünkben megszólaltatott szakszervezeti tisztségviselő azt állította, hogy a taxis alvállalkozók nehezen tudják érdekeiket érvényesíteni. De azt már elérték – mint írja –, hogy kezdeményezésük nyomán üzenetenként 30 forintot fizethetnek a Rádiótaxinak, amelynek Ön a vezetője. Azt is írja, hogy az érdekképviseletek és az érdekképviselők érdekei nem mindig azonosak. Ezt a gyakorlatot kifogásolta Veres László, amikor megalakította a taxisszakszervezetet.

*(A levelet kissé rövidítve közöljük)

• Visszabeszélő