Fischer György

Nyomtatóbarát változat

A választások eredményeinek értékelésekor, „a nép döntésének” magyarázata kapcsán sokfajta szempont merült fel már eddig is, és bizonyára még több fog felmerülni a későbbiekben. Eleddig azonban nem találkozhattunk olyan elemzésekkel, amelyek azt mutatták volna meg, hogy az egyes pártok szavazótáborai milyen gondolkodású, milyen világszemléletű emberekből álltak.

Egy héttel a választások május 29-i első fordulója előtt (május 21. és 23. között) politikai-szociológiai vizsgálatot végeztünk. A vizsgálatot a Magyar Gallup Intézet végezte az ország teljes választókorú lakosságát reprezentáló 1500 fős mintán. A kérdőívet Kovács Andrással közösen alakítottuk ki. A kérdések egy részét Angelusz Róbert és Tardos Róbert korábbi szociológiai vizsgálataiból vettük át.

A vizsgálat egyebek mellett arra is választ keresett, hogy a parlamentbe bejutott pártok szavazói hogyan gondolkodnak

– a piacgazdaságról;

– mennyire jellemzi őket az állami újraelosztás gondolatának támogatása, illetve a magasabb jövedelműekkel és a társadalmi támogatást kapó szegényekkel szembeni szociális irigység, valamint

– mekkora mértékű a mássággal szembeni toleranciájuk.

A megkérdezetteknek állást kellett foglalni, hogy mennyire értenek egyet bizonyos kijelentésekkel.

A piaci gazdálkodással kapcsolatban négy kijelentést fogalmaztunk meg. Az első a magántulajdon dominanciájával való egyetértést, a második a piaci verseny korlátozásával való egyetértést, a harmadik a veszteséges vállalatok tönkremenésével vagy megmentésével kapcsolatos álláspontot firtatta, a negyedik pedig azt tudakolta meg, hogy a megkérdezett egyetért-e azzal, hogy „a gazdasági fejlődés érdekében vállalni kell, hogy sokan elszegényednek”.

A magántulajdon uralkodó tulajdonformává válásával az emberek 32%-a egyetértett. A Kisgazdapárt támogatóinak körében azonban ez az arány csaknem 50%-os, az SZDSZ és az MDF szavazói között 40%-os, a Fidesz szavazótáborában 37%-os, a KDNP táborában pedig 34%-os volt. Az MSZP támogatói között azonban mindössze 18% értett egyet a magántulajdon uralkodó tulajdonformává válásával. A magántulajdonlás kérdésében összességében a Kisgazdapárt és az SZDSZ hívei voltak a leginkább elfogadó állásponton, és az MSZP támogatói kimagaslóan a legkevésbé. (Lásd 1. táblázat)


1. táblázat: A magántulajdon uralkodó válásával való egyetértés

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />	egyetért	egyet is ért, meg nem is	nem ért egyet	egyetért – nem ért egyet arány
Fidesz	37%	33%	30%	1,23
FKgP	49%	30%	21%	2.23
KDNP	34%	42%	24%	1,42
MDF	40%	32%	28%	1,43
MSZP	18%	39%	43%	0,42
SZDSZ	40%	38%	22%	1,82

A piaci verseny korlátozásával az emberek 30%-a határozottan nem értett egyet. Az MDF szavazóinak viszont már 41%-a vélekedett így. Hasonlóan gondolkodott a Fidesz és az SZDSZ táborának 36%-a. Ez az arány a Magyar Szocialista Párt táborában jóval kisebb volt: 24%. A piaci verseny korlátozását leginkább az MDF hívei ellenzik, viszont a kereszténydemokrata és a szocialista szavazótábor határozottan pártolná azt. (Lásd 2. táblázat)

2. táblázat: A piaci verseny korlátozásával való egyetértés

	egyetért	egyet is ért, meg nem is	nem ért egyet	egyetért – nem ért egyet arány
Fidesz	37%	27%	36%	1,03
FKgP	43%	32%	25%	1,72
KDNP	53%	24%	23%	2,30
MDF	35%	24%	41%	0,85
MSZP	45%	31%	24%	1,88
SZDSZ	37%	27%	36%	1,03

Azzal, hogy a veszteséges vállalatokat hagyni kell tönkremenni, a válaszolóknak 29%-a egyetértett. Az MDF híveinek 44%-a, a Fidesz szimpatizánsainak pedig 38%-a ugyanígy gondolta. A szocialista szavazóknak viszont mindössze 22%-a értett ezzel egyet. (Lásd 3. táblázat)

3. táblázat: Egyetértés azzal, hogy a veszteséges vállalatokat hagyni kell csődbe menni

	egyetért	egyet is ért, meg nem is	nem ért egyet	egyetért – nem ért egyet arány
Fidesz	38%	25%	37%	1,03
FKgP	30%	28%	42%	0,71
KDNP	33%	28%	39%	0,85
MDF	44%	23%	33%	1,33
MSZP	22%	31%	47%	0,47
SZDSZ	30%	29%	41%	0,73

Azzal, hogy a gazdasági fejlődés érdekében azt is vállalni kell, hogy sokan elszegényednek, az embereknek 12%-a értett egyet. Ez az arány azonban az MDF támogatóinak körében 22%, a kisgazdaszavazók között 19%, a Fidesz táborában pedig 18% volt. Az MSZP szavazóinak ellenben csak 7%-a gondolta ezt így. (Lásd 4. táblázat)

4. táblázat: Azzal való egyetértés, hogy a gazdasági fejlődés érdekében vállalni kell, hogy sokan elszegényednek

	egyetért	egyet is ért, meg nem is	nem ért egyet	egyetért – nem ért egyet arány
Fidesz	18%	23%	59%	0,31
FKgP	19%	17%	64%	0,30
KDNP	11%	15%	74%	0,15
MDF	22%	26%	52%	0.42
MSZP	7%	21%	72%	0,10
SZDSZ	12%	22%	66%	0,18

Nyilvánvaló, hogy az egyes kijelentésekkel való egyetértés vagy egyet nem értés még nem jelenti azt, hogy valaki a piacgazdaság híve vagy ellenfele. (Különösen igaz ez a negyedik kijelentésre.) Ha azonban valaki ellenzi azt, hogy a gazdaságban a magántulajdon legyen az uralkodó, és úgy véli, hogy korlátozni kellene a piaci versenyt, valamint az a véleménye, hogy a veszteséges vállalatokat nem szabad hagyni tönkremenni, hanem támogatni kell, továbbá az az álláspontja, hogy nem szabad engedni, hogy a gazdasági fejlődés érdekében sokan elszegényedjenek, akkor ez a véleményegyüttes így együtt határozott piacellenes és antikapitalista nézetrendszerré áll össze.

Nos, éppen ezért matematikai úton (főkomponens-analízis segítségével) képeztünk egy olyan mutatót, amely a négy kijelentésre adott válaszokat együttesen veszi figyelembe. Ezt a mutatót „piacbarát attitűdnek” neveztük el. A mutatót úgy alakítottuk ki, hogy a teljes lakosság véleményének átlaga nulla legyen. A „piacbarát attitűd” értékeit a parlamenti pártok szavazótáborainál az 1. ábrán tüntettük fel.

A piacbarát attitűd elérése az országos átlagtól a parlamentbe jutott hat párt szavazótábora esetében

Világosan látszik, hogy az MDF és a Fidesz szavazótábora a leginkább piacbarát, de az SZDSZ, valamint a Kisgazdapárt szavazói is az átlagot meghaladó mértékben támogatják a piacgazdaságot. A választásokon győztes MSZP szavazótáborában viszont az attitűd értéke mélyen a negatív tartományban van, ami egyrészt azt jelenti, hogy az MSZP szavazói egyértelműen és határozottan nem támogatják a gazdaság piaci típusú átalakulását, másrészt viszont arra is fel kell figyelnünk, hogy véleményükkel a legtávolabb kerültek a lakosság átlagát jelentő nulla-vonaltól. Ezt úgy kell értenünk, hogy az MSZP támogatói egy igen jelentős létszámú, de a lakosság egészéhez viszonyítva egyértelműen kisebbségben lévő csoportot képeznek, és a lakosság egészének beállítódását tekintve szélsőségesen piacellenes álláspontot vallanak.

Azzal, hogy a jövedelemkülönbségeket csökkenteni kellene, a megkérdezettek négyötöde (81%-a) egyetértett, és mindössze 6% nem értett ezzel egyet. A két liberális párt szavazótáborában az egyet nem értők aránya 9%-os volt, a Magyar Szocialista Párt szavazói között viszont csak 3%-os.

Azzal a kijelentéssel, hogy nemcsak a legszegényebbeknek kellene állami támogatást nyújtani, a népesség 48%-a egyetértett. A parlamenti pártoknál e tekintetben nem mutatkozott lényeges eltérés, annál inkább a parlamenten kívül rekedt kis pártoknál: a kis liberális pártok (Agrárszövetség, Köztársaság Párt, Vállalkozók Pártja) szavazóinak 62%-a egyetértett ezzel a kijelentéssel, míg a Munkáspárt szavazóinak csak 30%-a gondolkozott hasonlóképpen.

Az emberek elsöprő többsége ért tehát egyet azzal, hogy a jövedelemkülönbségeket csökkenteni kellene, a relatív többség azzal is egyetért, hogy nemcsak a legszegényebbeket kell államilag támogatni. A két kijelentéssel külön-külön való egyetértés önmagában még nem jelent semmit.

Ha azonban valaki mindkét kijelentéssel egyetért, az már olyan attitűdre utal, amelyet egyrészt az állami beavatkozó újraelosztás igénye jellemez, másrészt bizonyos fokú szociális irigység jelenlétére is következtethetünk, ugyanis az ilyen válaszoló nemcsak a magasabb jövedelműekkel kapcsolatban gondolja azt, hogy olyasmit kapnak a társadalomtól, ami igazság szerint nem járna nekik, de a szegényekkel kapcsolatban is azt gondolja, hogy olyasmit kapnak, ami másnak is járna.

Ezért képeztünk egy olyan mutatót, amely a két kijelentésre adott válaszok kombinációját foglalja össze. Ezt a mutatót „állami újraelosztás-attitűd”-nek neveztük el. Az attitűd erősségét a hat parlamenti párt szavazótáborában a 2. ábra mutatja be.

Az állami újraelosztás-attitűd elérése az országos állagtól a parlamentbe jutott hat párt szavazótábora esetében

Az ábráról jól látszik, hogy a lakossági átlagot jelképező nulla-vonaltól az SZDSZ és a Kisgazdapárt szavazótábora jelentősen eltér negatív irányban, ami azt jelenti, hogy az állami újraelosztás növelésének gondolata ezt a két szavazótábort jellemzi legkevésbé. A Fidesz szavazóira is a lakosság átlagánál kisebb mértékben jellemző ez a beállítódás. Ugyanakkor a kimagaslóan legnagyobb fokú állami újraelosztó szándék és szociális irigység az MSZP szavazótáborát jellemezte.

A 3. ábrán a piacbarát attitűd és az állami újraelosztás-attitűd összefüggését mutatjuk be a hat parlamentbe jutott párt szavazótáborai esetében. Az ábrán a lakosság átlagának véleménye a két tengely metszéspontjában található. Érdekes és figyelemre méltó, hogy az egymással esetleg koalícióra lépni kívánó két párt – az MSZP és az SZDSZ – szavazótábora e két szempont alapján a lehető legmesszebb esnek egymástól. Az SZDSZ szavazóit ugyanis piacbarát attitűd jellemzi, az állami újraelosztás attitűdjének csaknem teljes hiányával ötvözve, ezzel szemben az MSZP szavazótáborát erőteljes piacellenesség és az állami újraelosztás gondolatának nagyfokú támogatása jellemzi.

A hat parlamenti párt szavazótáborainak elhelyezkedése állami újraelosztás-attitűd és a piacbarát attitűd szerint

A mássággal szembeni toleranciát a kérdezettnek a cigányokkal szembeni idegenkedése, a zsidókkal kapcsolatos ellenérzése alapján, valamint az országban élő színes bőrűek számának korlátozásával kapcsolatos álláspontja szerint közelítettük meg.

A kérdésre válaszolóknak 32%-a vélekedett úgy, hogy jobb lenne korlátozni az országban tartózkodó színes bőrűek számát (a kérdésre a megkérdezettek 17%-a nem válaszolt). A válaszolók 47%-a nyilatkozott úgy, hogy „idegenkedik a cigányoktól”. Azt, hogy „nem kedveli a zsidókat”, a kérdésre válaszolóknak 12%-a mondta (erre a kérdésre az emberek 15%-a nem válaszolt).

Azt, hogy korlátozni kéne a színes bőrűek számát, legnagyobb arányban a Kisgazdapárt szavazói mondták (35%), hasonlóképpen a cigányokkal szembeni idegenkedésről is a kisgazdaszavazók adtak számot a legnagyobb arányban (52%). A zsidókkal szembeni ellenérzés ellenben leginkább a Szocialista Párt támogatóit jellemezte (15%). Ennél nagyobb mérvű zsidóellenességet csak két parlamenten kívül rekedt párt szavazóinál regisztráltunk: a Munkáspárt (20%) és a MIÉP (22%) esetében.

A három kérdésre adott válaszokat matematikai módszerrel – főkomponens-analízis segítségével – együtt elemeztük. Ennek eredményeképpen alakítottuk ki azt a mutatót, amelyet „toleranciaindexnek” neveztünk el.

5. táblázat

	„jobb lenne korlátozni az országban tartózkodó színes bőrűek számát”	„idegenkedik a cigányoktól”	„nem kedveli a zsidókat”
Fidesz	34%	44%	10%
FKgP	35%	52%	13%
KDNP	31%	44%	10%
MDF	27%	49%	14%
MSZP	30%	47%	15%
SZDSZ	27%	46%	7%

Látható, hogy az FKgP és az MSZP szavazói intoleránsabbak az átlagnál. A legtoleránsabb szavazótábora pedig az SZDSZ-nek van. Itt válik világossá az is, hogy mi választja el élesen egymástól az SZDSZ-t és a Kisgazdapártot, amelyek a gazdasági attitűdöket feltüntető 3. ábrán oly közel voltak egymáshoz.

Elemzésünk arra világított rá, hogy az egymás iránt koalíciós készségét kinyilvánított két párt – az MSZP és az SZDSZ – szavazótábora a vizsgált szempontok alapján gyökeresen eltérő nézeteket vall. Az MSZP híveire határozott piacellenesség, az állami újraelosztás gondolatának támogatása, bizonyos fokú szociális irigység és nem elhanyagolható mértékű intolerancia jellemző (amit elsősorban az átlagosnál nagyobb mérvű zsidóellenesség okoz). Ezzel szemben az SZDSZ tábora az átlagot meghaladó mértékben piacbarát, nem jellemzi az állami újraelosztás támogatása sem, továbbá toleranciaindexe is kifejezetten magas.

Természetesen a pártok politikai irányvonalát, tényleges gyakorlati politikáját számtalan tényező határozza meg, és ezen tényezők között csak az egyik az, hogy a pártok bázisának, szavazótáborának milyen a világlátása, gondolkodásmódja, és ebből fakadóan mi a politikai akarata. Figyelembe kell venni azt is, hogy a szavazóbázis szándékai csak sokszoros közvetítéseken keresztül hatnak a politikusok tényleges tetteire és döntéseire. Mindazonáltal ez a hatás mégiscsak létezik, és a tapasztalatok szerint súlya korántsem elhanyagolható.

Ha tehát arra keressük a választ, mit várhatunk a győztes párttól, vagy arra, hogy mennyire lehet szilárd egy adott kormánykoalíció, akkor az ismertetett elemzés talán érdemel némi figyelmet.

• Választás ’94