Skip to main content

Politikai mérlegpróba

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mint ismeretes, a szlovákiai parlament október 25-én 12 órás, maratoni vita után több módosított javaslattal törvényerőre emelte a kormánypártok által beterjesztett nyelvtörvényjavaslatot, és elutasította a Matica Slovenská által kidolgozott diszkriminatív, nyelvileg egyneműsítő tervezet tárgyalását. A koalíciós törvény Szlovákia területén hivatalos nyelvként rögzíti a szlovák nyelvet, vele egyenrangúként ismeri el a csehet, ugyanakkor a nemzeti kisebbségek által lakott területeken lehetőségeket nyújt az anyanyelv használatára a hivatalos érintkezés során.

Nincs kivétel

A döntés óriási méretű nacionalista sajtókampány és tüntetéssorozat közepette született meg, és ez is növeli értékét. A Szlovák Nemzeti Párt és a Matica Slovenská saját törvénytervezetét nemzeti ügyként állította be, és minden „fajhű” szlovákot ennek támogatására szólított fel. Törvényük lényege két szóban összefoglalható: nincs kivétel. Elképzeléseik szerint Szlovákia területén a hivatalos érintkezés során és a közéletben csupán egyetlen nyelvet szabad használni, mégpedig a szlovákot – kivétel nélkül. A kisebbségek nyelvhasználatát vissza kívánták szorítani a magánéletbe, a vallási szertartásokba és a kulturális jellegű rendezvényekre. Diszkriminatív tervezetük megindoklására a dél-szlovákiai szlovákok állítólagos elnyomása és gyorsuló asszimilációja szolgált. Azt hiszem, e helyen nem érdemes vitába szállni a sokszor meglehetősen abszurd állításokkal, melyeket a szlovák nemzetállam szorgalmazói egyneműsítő törekvéseik demagóg alátámasztására használnak, míg a magyarság asszimilációját alátámasztó statisztikai adatokat figyelmen kívül hagyják. Az igen összetett helyzet jobb megértése céljából azonban hozzá kell tenni, hogy mintegy 400 településen a szlovák lakosság él kisebbségben.

Ki kit fenyeget?

Egyes megfigyelők már régebben rámutattak arra, hogy a szélsőséges szlovák nacionalista erők számára a nyelvtörvény csupán ürügy a hatalmi törekvéseik leplezésére, és eszköz a szlovákiai társadalom demokratikus fejlődésének meggátolására. A Szlovák Nemzeti Párt és a Matica Slovenská a kizárólagos nyelvtörvény nemzeti ügyként való beállítását leghatékonyabban és leggyorsabban a szlovákság veszélyeztetettségi érzésének felkeltésével tudta elérni. A fenyegetettség érzésének felkeltését szolgálták a már említett asszimilációs és elnyomatásos állítások, a szlovákiai magyar mozgalmak állítólagos autonomista törekvései és elvakult sovinizmusa, valamint a Magyarország irredenta törekvéseiről rendszeres időközökben érkező hírek. A hangulatkeltést rendkívül „jól” szolgálták Antall József kijelentései arról, hogy önmagát lelkileg 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti, Jeszenszky Géza „hangulatoldónak” szánt prágai állítása a trianoni szerződés érvénytelenségéről és több más, könnyen félreérthető jel.

A nyelvtörvény egyszerű nyelvi kérdésből represszívnek szánt intézkedéscsomaggá vált, melynek fő célja a dél-szlovákiai határok biztosítása és Szlovákia területi egységének megőrzése lett. A szlovák lakosság egy része – melynek emlékezetében élénken élnek a múlt századi magyarosító törekvések és az 1938-as bécsi döntés következményei – rendkívül érzékenyen, szinte betegesen felfokozott állapotban reagált minden olyan hírre, mely a szlovák elem dél-szlovákiai visszaszorulását támasztotta alá. A magyar nyelv betiltását követelő nyelvtörvény tömegtámogatásra tett szert. – Ne feledjük, a szlovák nép nemzettudata az elmúlt 40-50 év során szintén eltorzult, és ellenségképekre épült.

A helyzet veszélyességét növelte az a tény is, hogy a két előbb említett szervezet szélsőséges erői nyíltan a második világháborús fasiszta jellegű szlovák állam és annak vezetője, Jozef Tiso rehabilitálásán fáradoztak, és ez nem hagyott kétséget politikai irányvonalukat illetően. A kizárólagos – tehát demokráciaellenes – nyelvtörvény ürügyén a tömegtájékoztatásban szélsőséges, fasisztoid elképzelések és indoklások is teret kaptak. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzeti lepel alatt a demokratikus intézményrendszer megkérdőjelezésének szándéka rejlik, és hogy a helyzet egyre inkább emlékeztet az 1948-as prágai kommunista puccs körülményeire.

Tiltások nélkül

A Nyilvánosság az Erőszak Ellen, mely a szlovák parlament legerősebb kormányalakító pártja, mindezt tudatosítva kompromisszumos ellenjavaslattal állt elő –
igaz, meglehetősen későn. A hosszas politikai tárgyalássorozat nyomán, melyben a Független Magyar Kezdeményezés elnevezésű politikai mozgalom is tevékenyen részt vett, a tervezet támogatására sikerült megnyerni az ugyancsak kormánypárti Kereszténydemokrata Mozgalom vezetését is.

A koalíciós nyelvtörvény elfogadásával a demokráciaellenes, nacionalista ellenfél vereséget szenvedett. Az új nyelvtörvény végül olyan formát öltött, hogy nem tartalmaz egyetlen tiltó rendelkezést sem, megengedi a kisebbségi nyelvek használatát, és érvényben hagyja az eddigi nyelvhasználati rendelkezéseket. Elfogadása által sikerült megőrizni a demokratikus fejlődés lehetőségét s elhárítani a kormánykoalíció bukásának beláthatatlan következményeit. A helyzet azonban továbbra sem stabil, és nagy merészség lenne közeli megnyugvásról beszélni. Mindenesetre az ügy mögött a szlovák nemzet belső vívódását kell látni. A szlovákoknak meg kell békélniük a magyar kisebbség jelenlétével, a nemzetállam létrehozásának lehetetlenségével, a nacionalista elképzelések és az európai fejlődés összeférhetetlenségének tényével. Hosszan tartó és nehéz folyamatról lesz szó, de mint azt a nyelvtörvény esete is bizonyítja, a harcban a demokratikus erők nem játszanak alárendelt szerepet.





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon