Skip to main content

Szlovéniától Szlovákiáig

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Keletnek túl nyugat, nyugatnak túl kelet


A KSH az ország kistérségeit öt fejlettségi kategóriába sorolta. A címben említett határszakasz – amely az összes magyar határoknak majdnem a harmadát adja –, akkor láthatjuk: ez a határszakasz szinte teljes egészében a jobb kategóriákba sorolódik, tehát a dinamikusan fejlődő, illetve a fejlődő kategóriába, és csak néhány kistérség került a felzárkózó kategóriába. Ez megkülönbözteti a többi határszakasztól, ahol szintén találunk egy-egy fejlődő térséget, de azok a városi terekhez kapcsolódnak inkább. A földrajzi adottságok szempontjából,  ugyan találunk itt periferikus, rurális, az adott országokon belül sereghajtó fejlettségű térségeket is, de a terület északi, északnyugati része kimondottan fejlődő, dinamikus a határ mindkét oldalán.

Nézzük végig ezeket a határszakaszokat délről észak felé haladva. Először is ott van Szlovénia. Ez az egyik legrövidebb határszakaszunk a maga 102 km-ével, amely relatíve jól el van látva határátlépési lehetőségekkel. A túloldalon egy meglehetősen rurális jellegű területet látunk, Szlovéniának a Mura menti régióját, amely tulajdonképpen az országon belül az egyik leginkább elmaradott – ha nem a legelmaradottabb – terület. Igazi nagyváros ezen a területen nincs – kis települések vannak itt, elöregedő népességgel, elvándorlással. Ugyanakkor az a tízezer fő alatti létszámú szlovéniai magyarság is ezen a szűk kis területen él.

Észak felé továbblépve Burgenlandba érünk. Itt valóban egy félperiferikus terület érintkezik a nyugat-magyarországi területekkel, másrészről azonban meg kell említenünk, hogy Burgenland Ausztria egyik legdinamikusabban fejlődő régiója. Az elmúlt tíz év során Niederösterreich mögött Burgenland produkálta a második legnagyobb GDP-növekedést.

Ha tovább megyünk észak felé, akkor elérkezünk először is egy hármashatár-térségbe, illetve a nyugat-szlovák területekre. Szlovákia velünk szomszédos része rendkívül érdekes. Egyrészt szomszédos velünk a fővárosi régió, amelyik Szlovákia legdinamikusabban fejlődő területe, majd kelet felé haladva lépcsőzetesen csökken a GDP, és nő a munkanélküliség. Ugyanakkor ezeket a területeket nem terhelik olyan nehézségek, amelyek például az ipari jellegű közép-szlovákiai városokat, térségeket sújtják, amelyek a struktúraváltást hasonlóképpen nehezen élték meg, mint az északkelet-magyarországi ipari területek.

Ezekre az adottságokra változatos együttműködések épülhetnek. Először a lakossági kapcsolatokról szólnék. A szlovén és a szlovák határszakaszon a hetvenes évekre visszamenő, nagyon intenzív lakossági kapcsolatot találunk. Ezek az országok a szocialista táboron belül voltak, tehát szabadabb volt az átjárás, mint Ausztriába. A szlovén határon a szlovén, illetve a magyar nemzetiségek kontaktusai révén nagyon szoros kapcsolat alakult ki az oktatási, kulturális, valamint lakossági, tehát rokoni, baráti kapcsolatok terén. Ausztria esetében ez nehezebben működött, de a lakosság rendkívül nagy része itt is tartott kapcsolatot a másik oldallal – elsősorban a bevásárlás, barátok, ismerősök látogatása, illetve rokonlátogatások okán. A határon túli – fekete – munkavállalás becslések szerint 12-15 ezer főt érintett.

A másik nagy kör az önkormányzati, tehát az intézményesült kapcsolatok köre. A különböző területi szintjeink nem kompatibilisek egymással, ami mindenképpen nehezíti a kapcsolattartást. Szlovén viszonylatban elsősorban Lenti és térsége, tehát a Kerka menti fejlesztési társulás jelent intézményes kapcsolatot, valamint a Mura–Dráva-eurorégió, amelyben neve ellenére is települési önkormányzatok vesznek részt.

Az utolsó nagy kapcsolati kategória a gazdasági kapcsolatoké. Itt van például a Lenti központú vállalkozási övezet, ahol szlovén partnerekkel közösen hoznak létre egy logisztikai központot. Hasonlóan élénk a kapcsolat a két oldal kereskedelmi kamarái között is. Az osztrák és a szlovák határszakaszon hasonlóan példamutató vállalkozásokról lehet beszámolni. Szlovákiában a vállalkozói kedv talán valamivel alacsonyabb, mint Magyarországon, azonban azt is ki lehet mutatni, hogy pont a velünk határos magyar többségű járásokban (a dunaszerdahelyiben és a komáromiban) a szlovák átlagnál lényegesen magasabb a vállalkozások száma.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon