Nyomtatóbarát változat

A Kulturális Fórum iránti jelentős érdeklődést mutatja a részt vevő delegátusok nagy száma. 850 delegátust jelentettek be. A szovjet küldöttség 90, a csehszlovák 74, a nyugatnémet 72, a lengyel 54, az amerikai küldöttség 52 tagú. Feltűnően kis létszámú (7) a román küldöttség, amelynek tagjai között nincs kulturális személyiség. A szocialista országok küldöttségeit miniszterek vezették, a román küldöttséget nagykövet. A nyugati delegációk élén jórészt volt miniszterek vagy nagykövetek állnak. A küldöttségekben sok kiemelkedő kulturális személyiség van. Tagjaik között nincsenek emigránsok. A fórumra több mint 200 külföldi újságírót akkreditáltak.

A tanácskozás számára biztosított feltételek jók, a Végrehajtó Titkárság tevékenysége eddig általános elismerést váltott ki. Jól sikerültek a kiegészítő rendezvények. A küldöttségek tagjai jól érzik magukat, értékelik, hogy elősegítettük a magyar kollégákkal létrejött művészeti és szakmai találkozókat.

A Kulturális Fórum első napjainak légkörét befolyásolták az ún. „ellenfórum” hírei. A nyugati sajtó jórészt ezekkel foglalkozott, a fórum eseményei alig kaptak nyilvánosságot. Mint utóbb kiderült, az „ellenfórum” előkészületei hónapok óta folytak. A Kulturális Fórum megnyitását megelőző napokban derült ki, hogy a Duna Intercontinental egyik termében – amelyet egy svéd állampolgár vállalata nevére „baráti találkozó” céljára már korábban lefoglalt – a Nemzetközi Helsinki Szövetség szándékozik „párhuzamos kulturális fórumot” rendezni nyugati tagszervezeteinek képviselői, neves nyugati írók és emigráns írók részvételével. A tervezett találkozót a szállodai teremben nem engedélyeztük, ennek hatásait politikai eszközökkel igyekeztünk mérsékelni. A találkozót végül két magyar személy lakásán tartották meg.[SZJ] Különböző dokumentumaikat a Kulturális Fórumhoz intézett nyílt levéllel megküldték a nyugati küldöttségeknek és a sajtónak.

Az amerikai küldöttség vezetője szóban tiltakozott, amiért a tanácskozást nem engedélyeztük a szállodában. A NATO- és a közös piaci országok nevében a luxemburgi küldöttség vezetője fejezte ki sajnálkozását. A nyugati küldöttségek végül hallgatólagosan tudomásul vették állásfoglalásunkat („a magyar hatóságok magánjellegű rendezvényekkel nem foglalkoznak”), és közölték, hogy lezártnak tekintik a történteket. Az „ellenfórum” kérdése azóta kikerült az érdeklődés köréből. Utólag is bebizonyosodott, hogy az általunk választott megoldás nem gyakorolt negatív hatást a fórum munkájára.

Egyéb ún. monitorcsoportok jelenléte mindeddig nem érzékelhető a fórumon. Amerikai szervezetek azonban több memorandumot juttattak el a nyugati küldöttekhez (és a magyar küldöttséghez is) az erdélyi magyarság helyzetéről. Ezt a kérdést azonban a fórumon senki nem említette.

A Kulturális Fórum eddigi tanácskozásai nyugodt, tárgyszerű légkörben folytak. A szocialista küldöttségek mindenekelőtt az enyhülési folyamat erősítésének, a kulturális együttműködés fejlesztésének szükségességét hangsúlyozták. A NATO-országok küldöttségei a kulturális alkotás szabadságát, a kormányzatoktól mentes nemzetközi érintkezést, a kulturális termékek szabad terjesztését helyezték előtérbe. Előfordultak konfrontációs jellegű megnyilatkozások is. Ciprus, Görögország és Törökország küldöttségei, valamint Törökország és Bulgária küldöttségei között többször éles hangú szóváltásra került sor az ismert kérdésekben. A műemlékvédelemmel foglalkozó munkaszervben az amerikai és a francia küldött élesen bírálta Romániát a műemlékeknek Bukarestben és Erdélyben egyaránt tapasztalható pusztulásáért, illetve a városrendezés címén lebontott műemlékekért.

November elsején befejezte tevékenységét az előadó-művészettel, ill. a képző- és iparművészettel foglalkozó munkacsoport. A két munkacsoportban összességében kiegyensúlyozott, konstruktív légkörű vita folyt. A kulturális személyiségek felszólalásaikban elsősorban szakmai kérdésekkel foglalkoztak. A szocialista országok küldöttei elsősorban a kultúra társadalmi szerepére, a művészek feladataira vonatkozó álláspontjukat fejtették ki, és részletesen ismertették az egyes művészeti ágak helyzetét országaikban, valamint az együttműködés és a csere előmozdítására irányuló elképzeléseiket. Hozzászólásaik jól előkészítettek voltak, de több esetben propagandaízű stílus jellemezte azokat. Néhány szocialista felszólalás kitűnt és kedvező visszhangot keltett árnyaltságával, egyéni hangvételével és tartalmi gazdagságával. A nyugati küldöttek megismételték a művészi alkotómunka szabadságára, az emberek és eszmék szabad áramlására vonatkozó nézeteiket. Felszólalásaik elég gyakran tartalmaztak olyan neveket és célzásokat, amelyek nyíltan mutatták a Szovjetunió, ill. Csehszlovákia elleni támadás szándékát. Ezek kapcsán nem alakult ki tényleges vita. Magyarországgal szembeni bírálatra vagy akár célzásra nem került sor.

A munkacsoportokban folyt eszmecsere középpontjába fokozatosan az együttműködés fejlesztésének kérdései kerültek. Jelentős számú nyugati és több szocialista javaslat előterjesztésére is sor került.

A fórum munkájának a szocialista országok szempontjából kedvező alakulása láthatóan meglepte a vezető NATO-országok diplomatáit, akik éppen a „független” kulturális személyiségek vitájától várták a konfrontációt. Ennek elmaradása láttán, felhasználva a nyugati kulturális személyiségeknek a konkrét eredmények iránti türelmetlenségét, ügyrendi vitát provokáltak. Igényelték, hogy a Kulturális Fórum sajátos jellegére tekintettel térjünk el a helsinki folyamatban kialakult eljárástól – a lista szerint felszólalások rendjétől –, és tegyük lehetővé a közvetlen, „szabad” vitát. Írásban is javasolták, hogy az egyes hozzászólások után meghatározott időtartamot biztosítsanak kérdésekre és válaszokra.

Az ügyrendi vita az október 25-i plenáris ülésen is hangsúlyt kapott. Elsősorban az amerikai, az angol, a francia és az ír küldöttek a kötetlen vita hiányára hivatkozva igyekeztek leértékelni az addigi eszmecsere eredményeit és jelentőségét. Néhány kisebb nyugati ország küldöttségvezetője is csalódásának adott hangot. Az olasz, a spanyol és a nyugatnémet, a semlegesek közül pedig az osztrák és a svéd felszólalás mérsékelt hangvételű volt. Valamennyi nyugati küldöttség úgy foglalt azonban állást, hogy a munkaszervekben közvetlenebb vitát kell folytatni.

A szocialista küldöttségek október 29-i egyeztető megbeszélésén egyetértés alakult ki arra vonatkozóan, hogy erőfeszítéseket kell tennünk az ügyrendi-munkaszervezési vita kiéleződése miatt megromlott légkör helyreállítására. Egyetértés volt abban is, hogy jól felkészült küldöttségeinknek nem kell tartaniok a nem hivatalos keretek között folytatandó vitáktól. Ezen elhatározás alapján az előadó-művészettel foglalkozó munkacsoportban október 30-án és november l-jén nem hivatalos, kötetlenebb formájú eszmecserékre került sor. Ez nem élezte ki a légkört, sőt a vita jobban kapcsolódott a javaslatokhoz, és polémiától mentesebb volt, mint a hivatalos üléseken.

A kulturális személyiségek mindkét munkacsoport záróülésén és a november 1-jei plenáris ülésen is elégedettségüket fejezték ki a tartalmas és sokszínű eszmecsere felett, és köszönetet mondtak a házigazda Magyarországnak.

A november 1-jei plenáris ülésen a felszólalók többsége a fórum háromhetes tapasztalatait összegezte. A szocialista küldöttségek igen pozitívan értékelték az eddigi munkát. Rámutattak, hogy a hivatalos és az ún. nem hivatalos tanácskozásokon egyaránt érdemi és szabad eszmecsere folyt. A viták magas szakmai színvonalúak voltak, és már több mint 60 javaslat benyújtására került sor. Szorgalmazták az eddigi eredmények összegzését, és javasolták, hogy hozzanak létre olyan informális csoportot, amely elkezdené a fórum zárókövetkeztetéseinek megfogalmazását.

A vezető NATO-országok küldöttségei úgy értékelték, hogy a fórum légkörében javulás következett be, ezt azonban szinte kizárólag az általuk szorgalmazott „szabad” vitának tulajdonították. Jelezték, hogy a jövőben is ragaszkodnak ennek lehetőségéhez. Lényegében elutasítóan reagáltak a szocialista küldöttségeknek a javaslatok feldolgozását sürgető elképzeléseire. Szerintük még nem jött el ennek az ideje, mert csak az ezután ülésező munkacsoportok javaslatainak ismeretében lehet bármilyen egyensúly kialakításáról tárgyalni. A semleges országok képviselői egyetértettek az előrehaladás kívánatosságával, azonban ők is korainak minősítették a zárókövetkeztetéseket megfogalmazó informális csoport megalakítását.

• Dokumentum