(Harmai Gábor)

Nyomtatóbarát változat

Bibó István egyik központi gondolata volt, hogy a demokraták egyházellenessége és az egyház demokráciaellenessége a francia forradalom igen vészterhes öröksége. Miközben azonban az egyház a maga félelmeitől mostanra jórészt megszabadult, Bauer Tamás Csak a szükséges mértékben című írása azt igazolja, hogy némely liberális gondolkodók még korántsem. Cikkében az alábbi pontokat érzem vitathatónak:

1. Bauer szerint az egyházi igényeknek nem szabadna prioritást kapniuk az oktatási, kulturális, szociális szféra igényeivel szemben. Én viszont úgy gondolom, hogy míg az oktatást, kultúrát, szociális hálózatot egyszerűen elhanyagolták a múlt rendszerben, addig az egyházakat ideológiai alapon elnyomták. Ebből következően az egyházak ma lényegesen rosszabb helyzetben vannak, mint az említett szférák általában. Ha tehát az a céljuk, hogy a világnézeti oktatás iránti keresletet kielégítsék, ennek prioritást kell kapnia, lévén, hogy a matematikaoktatás iránti kereslet valamilyen szinten azért ki van elégítve.

2. Bauer szerint „ha az épületeket most az egyházaknak juttatják vissza, akkor iskolák, kollégiumok, múzeumok …szorulnak ki belőlük”. „Ennek ugyan már következő érve ellentmond, miszerint az egyház a funkciókat átveszi, de attól való félelme, hogy itt most autonóm intézményekbe avatkoznak be, bizonyos fokig jogos. Minthogy azonban az államnak szemlátomást nincs pénze nagyszabású iskolaépítési programokra, el kell dönteni, mi a kisebb rossz. Az, ha bizonyos intézmények életébe egyszer beavatkozunk, vagy az, hogy újabb évtizedekre korlátozzuk a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos jogait?

3. Bauer az egyházakat a helyi közhangulattól félti. Nos, a helyi közhangulat valóban hatékony gátja lehet annak, hogy az egyház túllépjen azokon az igényeken, amelyek létfontosságúak. Csak az nem világos, hogy ez Bauer szerint miért baj.

4. Az ellenzék a kerekasztalnál úgy vélte, „semmi sem indokolja, hogy közpénzekből fedezzék a párt vagy a KISZ sajátos ideológiájának megfelelő, általa ellenőrzött oktatás költségeit”.

Teljesen megdöbbent, hogy Bauer szerint ez az érv a jelen vitában is alkalmazható. Lehet, hogy Bauer semmi különbséget nem lát az állampárt és a hívek által legitimált egyház között? Igenis, ha a közpénzek befizetőinek egy része úgy látja, jogos az egyházi oktatást támogatni, akkor ehhez kétség nem férhet. Az persze elképzelhető, hogy egy sajátos ideológiájú kormány túl sok pénzt költ az egyházakra. Ha így van, tessék kihasználni, és szavazatokat gyűjteni vele! De elvileg ellenezni az egyházak állami támogatását, elég különös gondolat.

5. Bauert zavarja „az állam és egyház szimbolikus összefonódása”. Engem is, mert nem jó szent dolgokból közhelyeket csinálni. Ha azonban nem akarjuk betiltani a kereszténydemokrata pártokat, akkor mindaddig, amíg ők vannak hatalmon, ezt el kell viselni. Ebből nem következik az állam és egyház tényleges összefonódása, csak abból, ha egy ilyen párt komoly ellenzék nélkül évtizedekig hatalmon marad, mint a Horthy-korszakban. Az viszont furcsa, hogy Bauer ki akarja tiltani az állami és egyházi vezetőket egymás ünnepeiről. Erről végül is lehet törvényt hozni, csak nem biztos, hogy népszerű lesz.

6. Nem világos számomra, hogy Bauer mit ért az egyház hitéletre korlátozásán. Ha azt, hogy az egyháznak a templomokban a helye (mármint az olyan templomokban, amikből nem csinálnak színházat vagy ateista múzeumot), akkor nem értünk egyet.

7. Bauer elegánsan egybemossa az önkéntes cserkészetet és az úttörőmozgalmat. No comment!

Bauer megkérdőjelezi a tábori papság intézményét. Én ugyan már a hadsereg intézményét is megkérdőjelezem, de ha a többség szerint hadseregre szükség van, szükség van tábori papokra is. Egy katona szakmája ugyanis élet és halál, márpedig, ha ehhez nincs köze egy papnak, mihez van? Az persze tényleg nem biztos, hogy a tábori papnak elöljárónak is kell lennie egyben. Azért fizetjük a képviselőket, hogy valami tisztességes megoldást találjanak!

Bauer gazdaságilag függetleníteni akarja az egyházat az államtól. Vissza akarja tehát állítani az egyházi nagybirtokot? Egy, a gazdasági szférában nem tevékenykedő szervezet csak a javak újraelosztásából részesedhet, így gazdaságilag független nemigen lehet. Azt persze mondhatjuk, hogy ha az egyház olyan hasznosnak érzi magát, éljen meg a hívek adományaiból. Csakhogy ilyen alapon azt is mondhatjuk, ha az állam olyan hasznosnak érzi magát, éljen meg az állampolgárok adományaiból. Nem biztos azonban, hogy ez a megoldás. Semmi kifogásom viszont egy olyan rendszer ellen, amelyben a hívek adójuk meghatározott részét közvetlenül az egyháznak fizethetik be.

• Visszabeszélő