Kovács Miklós

Nyomtatóbarát változat

Kim Jung Szam, az egykori prominens ellenzékiből egyszeriben államfővé avanzsált politikus nem kell egyebet tegyen: „csupán” folytatnia kell elődje, Ro Te Vu „nyitási politikáját”. A gazdaság állapota egészséges önbizalomra adhat okot, még akkor is, ha a fejlesztés és élénkítés elmaradt a várttól. A távozó elnök jó tulajdonságai közül környezete a türelmet emelte ki. Ro Te Vu némi öniróniával így fogalmazott: „Elég nagyok a füleim, ami segít abban, hogy másokat meghallgassak.”

Nyilván nem ezek miatt kerül be a koreai „nemzeti panteonba”. Nyitott észak felé, sikerült nemzetközileg szalonképessé tennie országát. Megszervezte a kettévágott ország miniszterelnökeinek találkozóit, s ezek végül is a megnemtámadási egyezményhez vezettek. Deklarálták a félsziget atomfegyver-mentességét is, de az egyezmény gyakorlati megvalósításai Phenjan akadályozza azzal, hogy nem engedélyezi ilyen létesítményeinek nemzetközi ellenőrzését. Jogos a félelem ugyanis, hogy a fegyverszüneti vonaltól északra még nem ásták el a csatabárdot, s titokban atomfegyver előállítására fordítják a nukleáris energiát. Phenjan a minap ultimátumot kapott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségtől: a szervezet egy hónapon belül szeretne meggyőződni az észak-koreai vezetés „jóakaratáról”. Phenjan máris nemet mondott, egyrészt, mert kevesli a határidőt, másrészt szuverenitása megcsorbításának tünteti föl az ellenőrzés iránti igényt. Észak-Korea ugyanis elvárná, hogy Szöul számolja fel a védelmi együttműködést az Egyesült Államokkal, és szüntesse be a közös hadgyakorlatokat. Erre Szöul – garancia nélkül – nem lát lehetőséget, nem is szólva arról, hogy a kérdésbe van beleszólása Amerikának is…

Szöul nemzetközi presztízsének jót tett, hogy Ro Te Vu kormányzata diplomáciai kapcsolatot létesített Pekinggel, Phenjan korábbi fő támogatójával, s a kommunista Vietnammal is. De Ro Te Vu érdeme az is, hogy sikerült továbblépni az orosz–dél-koreai kapcsolatok fejlesztésében is. Borisz Jelcin orosz elnök múlt év végi szöuli látogatásakor átadta a szovjetek által 1983-ban lelőtt dél-koreai gép fekete dobozát, sőt, megígérte, hogy beszünteti Phenjan katonai támogatását.

Kim Jung Szamnak most az ország belső dolgaira kell koncentrálnia, például a korrupció felszámolására. Programbeszédeiben ígéretet is tett erre, s céljai érdekében még saját vagyonának adatait is a nyilvánosság elé tárta. Kormányát a határokon túl is hírnevet szerzett politikusokból, szakemberekből állította össze: Hvang In Szung volt egyetemi professzort jelölte miniszterelnöknek, és katedráról került a külügyi tárca élére Han Szung Ju is.

A dél-koreai hatalmi váltás nagy vesztese: Kim De Dzsung, az ellenzék másik alakja, aki szüntelen harcban állt a mostani elnökkel. Miután sikertelenül próbált bejutni a „Kék Házba”, bejelentette, hogy távozik a politikai életből.

Északon nem tudni, hol tart a hatalomátadás. Kim Dzsong Il személyi kultusza erősen megközelítette atyjáét, Kim Ir Szenét. Rendszeresen megjelennek az „ifjú” Kim elméleti munkái. A pártlap, a Rodong Szinmun minap felszólította a jámbor észak-koreaiakat: teljesítsék fiúi kötelességeiket két drága, szeretett vezérük, atyjuk iránt. Az ifjabbik „atya” tiszteletére a botanikusok még virágot is nemesítettek.

Mindez nem vigasztalhatja azokat a százezreket, akik még ma is a büntetőtáborok valamelyikében sínylődnek: 10–12-re teszik a „megbízhatatlan honfitársak” átnevelésére létesített táborok számát, s a fogva tartottakét pedig 200 ezerre becsülik.

Akik a táborok kerítésein kívül élnek, a titkosrendőrség szerint nem tekinthetők eléggé megbízhatóknak. A megbízhatóság ugyanis csak az elnök és fia szűkebb környezetének sajátja… Arról, hogy miből élnek, mit esznek az észak-koreaiak, igen keveset tudni. Dél-koreai és japán híradások szerint rendszeres az élelmiszerhiány. Emiatt több alkalommal is voltak zavargások a nagyvárosokban. A lakosság az élelmiszerek és a fogyasztási cikkek hiánya miatt vonult az utcákra, s mindannyiszor összecsapott a karhatalom erőivel. Ezek a híradások sejtetni engedik, hogy az utolsó vasfüggönyön túl a vezérek – és a rendszer – egyre több önfeláldozást vár el a „fiúi szeretet” kimutatására.

• Külföld