Skip to main content

Újabb MSZP-s vagyonátmentés?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Mit szabad a Szabad Földdel
One man show

Állásfoglalás


Az a politikai manőver, amellyel az Axel-Springer-Budapest megszerezte 6 megyei napilap, 5 hetilap, több folyóirat, 10 városi lap, több mint 40 üzemi újság és más vidéki alkalmi periodikák kiadási jogát, súlyosan sérti a nemzet anyagi érdekeit.

A megkötött megállapodások értelmében az Axel-Springer-Budapest ellenőrizhetetlen ellenértékért vagy ellenérték nélkül jutott hozzá több száz képzett szakemberhez, negyedmillió előfizetőhöz, megszerzett évi több száz millió forint hirdetési bevételt.

– A megállapodásokban rögzítették, hogy az adózott nyereség 90%




–szeg–efhá–lt [Kőszeg Ferenc–F. Havas Gábor–Solt Ottilia]: Sajtóvita


A Springer-ügyben benyújtott SZDSZ-indítvány harci lázba hozta az MDF-frakció (és szövetségesei) eddig jobbára hallgatásra ítélt népnemzeti szárnyát: Csengey Dénes vezetésével végre a (bűnös) sajtó és a (bűnös) privatizáció elleni hadjárat meghitt mezejére vonulhatott.


A Szabad Föld című hetilap az egyik legsikeresebb és legnyereségesebb e műfajban. A Hírlapkiadó Vállalat gondozásában megjelenő periodika tavaly hetente hétszázötvenezer példányban látott napvilágot, nyeresége a negyvenöt millió forintot is elérte. Nos, e politikai és gazdasági hasznot egyaránt hajtó kiadványt százmillióért eladták. A Hírlapkiadó Vállalattól a Közép-Európai Fejlesztési Társaság vette meg.

Igazságos osztozkodás

A százmilliót igazságosan háromfelé osztották. Egy részt kapott a Hazafias Népfront, egyet a TOT utódja, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, míg a harmadikat az MSZP vállalata: a Hírlapkiadó Vállalat. A HNF és az MSZTOSZ mint lapgazdák jutottak a tekintélyes summához. Ugyanis a lap fejlécén ott díszeleg: a HNF és a TOT lapja. Igaz, a kapcsolat eddig formális volt, hiszen a két szervezet az államtól „ajándékba” kapta az újságot, soha egy fillért nem adtak, és a lapszerkesztésbe sem szóltak bele. Mindenesetre a vételárat zsebretették. Ha volt aki fizet nekik, miért ne. A Hírlapkiadó a terjesztésben, a menedzselésben és a kiadásban betöltött negyvenéves szerepéért jutott harminchárom és egyharmad millióhoz. Ezen kívül tizenkét milliót kapott a kiadó 100 oldalas Szabad Föld és a Kincses Kalendárium című lapokért. A szerződés értelmében a kiadónak járó vételárat egyenesen a Vállalkozásszervező Kft. (Bp.V, Széchenyi rakpart 17.) számlájára utalják át. Ezen egyszemélyes kft. az MSZP égisze alatt működik, s vezetője Nagy Imre, a volt KISZ első titkár, aki jelenleg az MSZP elnökségének is a tagja. Nos, mit ad e jeles vállalkozás cserébe a Szabad Föld vételáráért? Az Esti Hírlap tulajdonjogának ötven százalékát. Ugyanis a kft. négy lap tulajdonjogát ingyen megkapta a Hírlapkiadótól, most ebből enged át vissza valamennyit, természetesen jól megkéri az árát, de jól teszi. Igaz, így rossz nyelvek vádolhatják e manőver lebonyolítóit azért, hogy néhány tízmilliót sikeresen átmentettek az MSZP-hez. De ezek csak vádak, hiszen minden törvényesen folyt.

Kirabolják a kiadót

Azért a szerződésekben akad néhány furcsaság. Például a 100 oldalas és a Kalendárium vételárát is egyből a kft.-nek fizetik. Ugyanakkor a megállapodás 4. pontja szerint, ha az üzlet az eladó hibájából mégsem jönne létre, akkor a vételárat, évi húsz százalékos kamattal, a Hírlapkiadónak kell visszafizetnie. Aztán perelheti majd a Vállalkozásszervező Kft.-t, és ha ez nem jelent be csődöt vagy fizetésképtelenséget, még az is lehet, egyszer visszakapja a pénzét. Mert az MSZP szereti elkölteni az újságokon megkeresetteket. Tavaly például 170 millió volt a Hírlapkiadó nyeresége, ennek ötven százalékát vitte el a Szocialista Párt. S a veszteséges pártlapokat is a nyereségből fizették, ahogy teszik ezt állítólag most is.

A népszavazás kötelezte a pártot, hogy számoljon el a vagyonával, adja azt át az államnak. Ezt természetesen meg is fogják tenni. Ám a Hírlapkiadó dolgozói attól tartanak, hogy addigra minden nyereséges vállalkozástól megfosztják a kiadót, szabályosan kirabolják, s a csődtömeget, no meg a kiadói apparátust átadják az államnak. Amely nem tehet akkor már mást, mint hogy felszámolja a maradék Hírlapkiadót. Annál is inkább tartanak ettől, mert úgy vélik: a vezérigazgató Vágner Ferenc, aki hosszabb ideig a pártközpontban dolgozott, ma is az MSZP érdekeit nézi, hasonlóan az egyszemélyes kft. vezetőjéhez, Nagy Imréhez. Bizonyítva látják ezt azért is, mert a Szabad Föld már egy éve szeretett volna magának új gazdát találni, de ezt nem hagyták, hiszen a Szocialista Pártnak tejelt. Amikor azonban az MSZP-nek már nem lehetett belőle haszna, gyorsan eladta, s a vételárat bezsebelte. (Ez annál is ügyesebb tett, mert hiszen formailag a HNF és a TOT volt a tulajdonos, a pénz egy része, mégis ha kicsit kalandosán is, de végül az MSZP-nél landolt.)

Ha szorzunk-osztunk

A szerződésben még egy meglepő kitétel is szerepel. A Szabad Föld eladásáról szóló dokumentum 9. pontja szerint a Hírlapkiadó Vállalat hasonló jelleggel és névvel lapot nem alapíthat és terjeszthet. A konkurenciát nehéz helyzetbe hozó cikkely azután került be a szerződésbe, miután kiderült, a Szabad Föld egyik munkatársa új lapot kíván alapítani a vállalatnál.

Néhány, sajtóban járatos szakember a százmilliós vételárat sem tartja reálisnak. Az MSZP korábban úgy nyilatkozott, hogy a megyei napilapok ezer példányonként egymilliót érnek. A Szabad Föld ugye 750 ezer, igaz, mint hetilap, hetente csak egyszer jelenik meg, ám ha szorzunk-osztunk, még mindig olcsón jutottak hozzá az évi negyvenöt milliós nyereséghez.

A Szabad Föld főszerkesztő-helyettese büszkén nyilatkozta, hogy az újságírók is tulajdonosak lesznek, az alapításkor a részvények 16,6 százalékát birtokolják. (49,4% a Közép-Európai Fejlesztési Társaságé, 30% az MSZTOSZ-é, 4% az Általános Értékforgalmi Banké.) A társaság tízmillió forintos alaptőkével indul. Nos ezt nem lesz nagy dolog megemelni. S a tőkeemeléskor, kérdés, lesz-e pénze az újságíróknak beszállni, vagy részvényeik aránya, és így beleszólásuk a lap ügyeibe, a minimálisra csökken.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon