Tölgyessy Péter

Nyomtatóbarát változat

Érdeklődéssel olvastam Kövér László írását a magyar Országgyűlés Litvánia-határozatáról. A szerző – nem lévén részese a tárgyalásoknak – nem pontosan hivatkozik a történtekre. Bár magam is elemzésre méltónak, bizonyos értelemben modellértékűnek tartom az esetet, most mégis csak az események emlékezetem szerinti leghitelesebb rögzítésére szorítkozom.

1. Demszky Gábor és néhány más szabad demokrata képviselő az új Országgyűlés alakuló ülésének délutánján sürgősen megvitatandó határozattervezetet készített Litvánia ügyében. A tervezett szöveget átadtam – mint minden parlamenti csoport vezetőjének – Orbán Viktornak is, azzal, hogy külön beszéljünk róla még a másnapi ülés előtt.

2. Az alakuló ülés második napján, a parlamenti csoportok vezetőinek tanácskozásán Szabad György megvitatásra adott át egy másik szövegjavaslatot. Horn Gyula, a Külügyi Bizottság elnöke pedig vállalta, hogy döntően Szabad György javaslatát alapul véve megfogalmaz egy határozattervezetet, amit a Külügyi Bizottság majd megvitat. Ezt követően Orbán Viktor előadta: megítélése szerint Litvánia ügyében nemkívánatos, mi több, egyenesen az ország érdekeit veszélyeztető lehet a nyílt országgyűlési vita, ezért javasolta, hogy a Külügyi Bizottságban kimunkálandó határozattervezetet az Országgyűlés vita nélkül fogadja el.

3. A Külügyi Bizottságban – mint az várható volt – nem tudtak egy mindenki számára elfogadható szövegben megállapodni. A mondatról mondatra történő szavazáson a szabad demokrata és a Fidesz-képviselők együtt szavaztak. Sajnos szövegjavaslatunk mindenkor kisebbségben maradt.

4. A Házbizottság újabb ülésén kitűnt: a Horn Gyula fogalmazta tervezetet módosító szabad demokrata javaslattal a Kisgazda Párt egyetért. Ismételten kértem ezért Orbán Viktort, hogy ezt a verziót a Bizottságban már megtörtént módon a Fidesz is támogassa. A Fidesz frakcióvezetője válaszul elmondta, hogy a bizottsági Fidesz-tagok álláspontja nem mérvadó, a Fidesz álláspontját ő képviseli, s a Fidesz nem fog csatlakozni a szabad demokrata–kisgazda-javaslathoz.

Orbán Viktor ezen túl előadta: mivel a Fidesz ki óhajtja fejteni a véleményét a Külügyi Bizottság szövegéről, a parlamenti vita nyilvánvalóan nemkívánatos irányt fog venni, kiéleződik és elhúzódik. Az Országgyűlés megbízott elnöke ekkor rögzítette: mindenki által elfogadható javaslat nem érkezett, a kérdést így le kell venni a napirendről. Ezzel az állásponttal értett egyet a Külügyi Bizottság elnöke és a Fidesz frakcióvezetője is. Úgy tűnt, a „mérsékeltek” legteljesebb győzelmet aratnak, és a magyar Országgyűlés nem támogatja határozatban a litván nép önrendelkezési jogát. A kérdés tehát ekkor már nem az volt, hogy az esetleges határozatot vitával vagy anélkül fogadja-e el a Parlament – mint Kövér László állítja –, hanem az, hoz-e egyáltalán határozatot a magyar Országgyűlés Litvánia ügyében. Mivel a parlamenti vita veszélyeit jórészt egyformán értékelte Horn és Orbán, a határozathozatal előfeltétele lett a vita korlátozása. Ezért javasoltam – mely indítványom ellen a Házbizottság ülésén kifogást nem emelt senki sem –, hogy a felmerült három álláspontról legyen többségi szavazás. Az erről történő külön szavazás után, vita nélkül döntsön a parlament, s ezzel a világon először végre szülessen képviselői határozat a litván nép ügye mellett.

5. Mikor a határozathozatalt megelőző szünetben elolvastam a Fidesz határozati javaslatát, úgy ítéltem meg, hogy az, mivel nem említi kifejezetten a litván nép önrendelkezési jogát, s nem utasítja el a kényszerítő eszközök alkalmazását, jogi következményeit illetően némileg enyhébb a szabad demokrata álláspontnál. A Fidesz-tervezet az államközi gyakorlatban szokatlanul éles hangjával csak nyelvileg erősebb. Ezért átmentem a Fidesz parlamenti csoportjához, és újólag kértem Orbán Viktort – tekintettel a fentiekre, ill. a kisgazda-csatlakozásra – szavazzanak igennel módosító indítványunkra. Orbán Viktor határozati javaslatunkat elfogadhatatlanul rossznak minősítette, és kategorikusan kijelentette, nemmel fognak szavazni. Ellenajánlatként javasolta, hogy a szabad demokraták felejtsék el nevetségesen rossz tervezetüket, és szavazzanak a Fidesz pompásan megfogalmazott indítványára. (Egyszóval a leghatározottabban állítom, hogy a Kövér László-írásban említett – kölcsönös támogatásra felhívó – Fidesz-ajánlat előttem nem hangzott el.)

6. Ezután már csak a javaslatok szóbeli előterjesztése és a határozathozatal volt hátra. Amikor is Fodor Gábor – miután egy helyen jelentősen enyhítette annak megfogalmazását – megokolta a Fidesz-indítványt.

A szavazáskor az első kérdés az volt, hogy a szabad demokrata javaslatnak megfelelően ki ért egyet egy a Szovjetunió stabilitásáért aggódó félmondat elhagyásával. Azaz, ki támogatja, hogy a litván önrendelkezés elismerése ne legyen összekötve a Szovjetunió stabilitásának igényével. Igennel szavazott – tehát nem aggódott a Szovjetunió egységéért – a szabad demokrata és a kisgazda frakció túlnyomó többsége, számos MDF-es és kereszténydemokrata képviselő. Nemmel szavazott – tehát nem értett egyet a félmondat kihagyásával – az MDF nagy része, az MSZP, valamint a Fidesz parlamenti csoportja. (Egy történetietlen megjegyzés: ha a Fidesz-képviselők a módosító javaslat mellett voksolnak, az 179:171 arányban többséget kapott volna.) A második szavazás már nem erről a félmondatról, hanem a Külügyi Bizottság javaslatának egészéről szólt. A szabad demokraták ekkor ugyanúgy nemmel szavaztak, mint a Fidesz képviselői, mégis győzött az MDF, a kisgazdák, a keresztények és az MSZP igenje.

• Visszabeszélő