Krokovay Zsolt

Nyomtatóbarát változat

„Kedves Kőszeg Feri – bizalmaskodtam tizenöt év ismeretsége tudatában a neves politikussal –, nem tudom, ki az »A szerkesztő«, aki gúnyos megjegyzéseket fűzött írásomhoz), de ez nem volt szerintem helyes.” Hogyan, hogy nem, a levelet hiába kerestem a Beszélő következő számában, pedig hitem szerint jót tesz a lap újfajta függetlenségének az ilyen csekélységek bírálata. Tehát ha némi késéssel is, álljon itt azért a folytatás.

Természetesen jogotok van ezt tenni, mint ahogy ahhoz is, hogy azonosítsátok a kompromisszumos álláspontot az elvtelenséggel. Mintha kiválóságokat támadnék, mégpedig a sztálinista propaganda olyan vádjaival, amilyen a „kétkulacsosság” vagy az „álobjektivitás”! Abban kell „reménykednem, hogy lesznek olvasók, akikben felmerül: elvek minden kompromisszum nélküli tisztelete nem ugyanaz, mint minden kompromisszum elvi elutasítása.

Elvtelenség például engedményeket tenni a legbefolyásosabb egyházak bizonyos köreinek a közoktatásban, mert ez sérti az egyenlő lelkiismereti szabadságot, és a politikai összefüggések következtében veszélyezteti a hívők vallásszabadságát. De nem elvtelenség ugyanezekhez az egyházakhoz, mindenekelőtt a liberális vagy nem liberális felfogású hívőkhöz minden lehetséges módon közelednünk. A jó középút keresése a politikában természetesen nem jelent kétkulacsosságot. Attól kezdve, hogy az ilyen és az elvtelen kompromisszumok egy kalap alá kerülnek, az elvek csak arra szolgálnak, hogy fenyegetőzzünk velük március idusán.

Elismerem, nem volt életem legízlésesebb ötlete az elutasított politikai erkölcs tipinek nevezése az általam is tisztelt Tölgyessy Péter nevének kezdőbetűi, a T. P. nyomán. Elnézést kérek mindenkitől, akit ez bánt. Mindazonáltal azt gondolom, hogy csak az hiheti, hogy elvakult személyeskedés kerített hatalmába, akit a cikkemben felvetett – nem túl eredeti – kérdések nem érdekelnek. Azt is gondolom ezért, hogy a Beszélő válasza sem válik dicsőségére „– A szerkesztő”-nek és a Szerkesztőségnek.

Ha már kínálja magát az alkalom, kedvet érzek némi álbojektivizmusra én is: „meggyőződése, vagy sem”; „ – elnézést a kifelejtettektől – együttvéve”; valamint „Megbüntethetők-e…?” a helyes írás (nem pedig a vessző, a gondolatjel és a kérdőjel nélküli).

Budapesten, az elnökválasztás előestéjén, elvtársi üdvözlettel (és/vagy a régi barátsággal):

• Visszabeszélő