Skip to main content

Visszaszorítás – keresztény módon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Finom zsidóellenesség”

A „világnemzetiek” gyűlésén felszólalt egy úr, akiről kiderült: ő a dominikánusok (szünetelő) lapjának főszerkesztője. A hangtalan 168 órában a rend tartományfőnöke, P. Dr. Dóczy Zsigmond O. P. mesterien védi meg e „kitűnő embert”.

„Nem antiszemita, hiszen zsidó barátai is vannak.” Rögtön gondoltuk. De mit mondjanak azok, akik úgy nem antiszemiták, hogy nincs zsidó barátjuk? Igaz, ők nem járnak ilyen bulikra. Tanulság: ha nem vagy antiszemita, és nyilasgyűlésre jársz, tartsál zsidó barátokat!

A tartományfőnök szerint egyenesen kizárja az antiszemitizmust, hogy a főszerkesztő a Soros-alapítványhoz fordult: onnan kért és kapott támogatást. Eláruljuk Zsigmond atyának: a Soros-alapítványt „a zsidókkal” azonosítani nem csupán logikai hiba. De ezt elkövetve is belátható: a zsidóellenesség nem zárja ki a zsidók pénze iránti olthatatlan vágyat, ellenkezőleg.

De miért lenne ez baj? „A nyilasrendszerben voltak pozitív vonások is. …nem volt benne a zsidók kiirtása, hanem a zsidó szellemiség, a zsidó túlhatalom elleni védekezés volt benne… Már az egyházi berkekében is, gondoljon csak Prohászkának a finom zsidóellenességére, aki nem volt antiszemita, csak rámutatott arra, hogy veszély van itt a zsidóság részéről a magyarság felé. Mert az kétségtelen, letagadhatatlan tény, hogy a szellemi vezető állásokat zsidók foglalták el: orvosok, ügyvédek, a film, a sajtó, ezeket módszeresen foglalták le, és ez ellen akart tiltakozni Prohászka, hogy a magyarság vegye kezébe ezeket. A nyilasrendszer ebből fejlődött ki.” Zsigmond atya azt is tudja, hogy „többnyire nem nyilasok, hanem nyilasruhába öltözött bűnözők” gyilkoltak. Sajnos nem árulja el, hogy e martalócok miért nyilaskeresztes karszalaggal, s nem sárga csillaggal léptek föl.

Az valóban tény, hogy számos, magát zsidónak valló magyar állampolgár orvos volt. Az azonban, hogy ez „sok”, és hogy a zsidók a magyarságot veszélyeztetve „módszeresen foglalták le” ezeket az állásokat, nem tény, hanem egy helyzet tendenciózus értelmezése, amely éppen ebben a formában az antiszemita ideológia szerves része. Dóczy tehát antiszemita? Ugyan! Vegyük észre a „finom” különbséget: az antiszemita politikai intézkedéseket sürget a zsidó „túlhatalom visszaszorítására”. A dominikánus ezt nem teszi, ő csak azt várja a zsidóktól, hogy „kicsit visszavonultabbak legyenek”, hiszen „gyakran hiányzik belőlük a mértéktartás”. Jámbor óhaj ez: a zsidók önként vonuljanak vissza oda, ahová egy zsidótörvény küldené őket. Hogy lenne ez antiszemitizmus! E finom álláspont nemes hagyományát példázza rejtvényünk, egy magyar főpap 1939-ben elmondott beszéde.

Zsigmond atya a hatalmat „agresszíven kézben tartani próbálók” példájaként Bánó Andrást nevezi meg. De honnan tudja, hogy Bánó zsidó volna? Lehúzta tán a nadrágját? Szekularizált korban ez nem vezet biztos eredményre! Vagy finom érzékkel, „kinézetre” hozta a diagnózist? Ez sem akármilyen tudás, bár félő, hogy pusztán arcvonásai alapján Jézus Krisztus is zsidónak bizonyulna.

Visszaszorítás – keresztény módon


„…a zsidóságnak közéleti, gazdasági és egyéb tereken való arányos visszaszorítását a nemzet jogos önvédelme okán mindenki szükségesnek tartja, aki velem együtt aggodalommal nézte, hogy a recepciós törvény életbelépése óta a hazai zsidóság egy része, a többieknek mintegy hallgatag beleegyezésével, a katolikusok állandó tiltakozása ellenére, liberális asszisztenciával, a sajtó útján és a »művészet« ürügye alatt irodalomban, költészetben, színházban, moziban, zenében, festészetben jóformán mindent kétségbe vont vagy diszkreditált, ami keresztény ember előtt szent, így az Istent, a szenteket, a vallást, az egyházat, a házasságot, a családot, a hazát stb., a földművelésben pedig, valamint az iparban és a kereskedelemben, a pénzügyben, szóval egész gazdasági életünkben, továbbá magán- és közéletünkben iparkodott lerombolni a keresztény erkölcsöket. Hangsúlyozom: a zsidóság egy részéről beszéltem.

…azok közül, akiket a törvényjavaslat »zsidó«-nak nevez, sokan megérdemlik, hogy megfelelő visszaszorítás legyen osztály részük, mert… sokat vétkeztek a keresztény Magyarország ellen; de azt is tudom, hogy vannak közöttük olyanok is, akik ellen nem volt kifogás, és akik éppen ezért például szabályszerű választás útján vagy egyenesen állami kinevezés útján kerültek abba a pozícióba, amelytől ez a törvény most megfosztja őket. Ismétlem, magam is vallom a visszaszorítás szükségességét, de az a nemzet jogos önvédelme alapján keresztény módon, igazságosan, vagyis az összes körülmények figyelembevételével, lehetőleg egyéni elbírálás alapján történjék. (…)

Hangsúlyozni kívánom, t. Felsőház, hogy én itt nem a zsidókat vagy az izraelitákat védelmezem, hanem elsősorban olyan keresztények, kivált katolikus híveim érdekében emelek szót, akiknek nem volt részük a zsidók túlkapásaiban. (…)

Megvallom azonban, hogy a törvényjavaslat mostani formájában, sőt még az előbb említett módosítások elfogadása esetén is hiányos volna; mert nem elegendő visszaszorítani azokat, akik a keresztény Magyarország ellen bizonyos túlkapásokkal vetkeztek, hanem gazdasági, társadalmi és közéletünkben, valamint törvényhozásunkban meg kellene szüntetni azokat a jelenségeket is, amelyeket a zsidó szellem vitt oda, és amelyek miatt a m. kir. kormány ezt a törvényjavaslatot szükségesnek tartotta. (…) Amennyiben tehát a törvényjavaslat ezeknek az elveknek megfelelően közérdekből és jogos nemzeti önvédelemből arányosan visszaszorítja a zsidóságnak azt a részét, amely azt megérdemelte, a törvényjavaslatot általánosságban és részletes tárgyalás alapjául elfogadom.”

???

























Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon