(Fürj)

Nyomtatóbarát változat

Átmeneti időszakot élünk, amely rendre felemás helyzeteket teremt. A régi bérházak annak idején állami tulajdonba kerültek, fenntartásukra és a tulajdonosi jogok érvényesítésére létrehozták a fővárosban az ingatlankezelő szervezeteket, vidéken a városgazdálkodási vállalatokat. A budapesti ingatlankezelő vállalatok képtelenek voltak megbirkózni a rájuk háruló feladattal, mert ingatlanállományuk rohamos lepusztulási folyamatának lassítására sem volt elegendő pénzük. Mindenféle bűvésztrükkel próbálkoztak a tömbház-felügyelői rendszer kialakításától a takarítóbrigádokig, a létesítmény-karbantartó üzemek létrehozásától a Fővárosi Tanács-szintű tömbrehabilitációig. Ezeknek mind megvolt az értelme, de a szükséges anyagi fedezete korántsem. Lassan-lassan „kivonult” az IKV a lakásokból, az épületbelsőkből, gyakorlatilag csak a látványos és egyben látszateredményeket produkáló kampányokra futotta, a mind sűrűbbé váló életveszély-elhárításokon kívül.

Ki nem ismerné a körúti és Rákóczi úti sortatarozott homlokzatok mögötti fenyőerdőket, aminek szálfái a bérházak függőfolyosóit támasztják alá? Ezek csak az erdő felét jelentik, a másik fele a lakásokon belül a födémeket tartja, amelyek, mint gépen a bombák, zuhanni vágynak. A megváltó ötletek sorában felvetődött egy addig szentségtörőnek számító is: el kell adni a lakásokat a bennük lakóknak. Aki meg akarja – és meg tudja – venni a tanács kegyelméből az állam tulajdonát képező és IKV által kezelt bérlakását, tegye azt. Tartsa karban ő, mint tulajdonos. A közös helyiségek és épületrészek felújítását, fenntartását pedig tulajdoni hányada arányában fedezze, így sokasodtak meg a fővárosban a vegyes tulajdonú, de IKV-kezelésű ingatlanok. Általában.

Egészen pontosan akkor, ha az állami tulajdoni hányad nem kevesebb, mint 50 százalék.

Egyebek mellett ezt tudtam meg a fővárosi arányokat tekintve is sok bérlakást eladó Fővárosi XIV. és XVI. kerületi Ingatlankezelő Vállalat Elidegenítési Osztály vezetőjétől, dr. Szabó Lászlótól. A vállalat első számú vezetőinek távollétében (és már ez is jelent valamit!) ő vállalta a tájékoztatást. Elmondta, hogy a két kerület közül a XIV. kerületben, ott is 1985-től gyorsult fel az elidegenítés tempója. Nagyon ritka az az eset, amikor az értékesítés 100 százalékos, ilyen esetben ugyanis az ingatlannal nincs több gondjuk Az esetek zömében, akár egy lakás eladásakor is, vegyes tulajdon jön létre. Ez speciális jogi, műszaki és pénzügyi problémákat jelent, amire a hagyományos profilú ingatlankezelési gyakorlat nem alkalmas, változtatásra van tehát szükség. Megint más a helyzet abban az esetben, ha a magántulajdonba került ingatlanrész meghaladja az 50 százalékot. Ebben az esetben a közgyűlés dönt a közös képviselő kilétéről, aki vagy ami lehet természetes vagy jogi személy. Az IKV ekkor csak a megmaradt állami tulajdonrész vonatkozásában látja el a képviseletet, társasház-kezelőségén keresztül. A helyi önkormányzat egyébként a józan keretek között jelenleg is szorgalmazza az állami ingatlanok eladását.

Arra a kérdésre válaszolva, miképpen oszlik meg a kétféle tulajdonos között a közös helyiségek hasznosításából származó bevétel, elmondta: ezt a kérdést az 1977. évi 11. számú törvényerejű rendelet szabályozza. E rendelet szerint csak az tekinthető közös helyiségnek, ami az ilyenkor előfeltételként kötelező alapító okiratban önálló tulajdonként nincs feltüntetve. Az önállóan hasznosítható közös helyiségek NEM kerülnek közös tulajdonba. Ezek eladhatóságáról mindenkor – ma már! – az önkormányzat helyiséggazdálkodási szakhatósága dönt. Zuglóban ezeket általában nem adják el. A rendelet egyébként minden olyan állami tulajdonú lakóépületre vonatkozik, amelyben (összesen) hatnál több lakószoba található. Állami cég ilyeneket nem vehet meg, mert értelmetlen volna állami tulajdont állami tulajdonosnak eladni. Az elidegenített ingatlanrészek mindegyike önálló telekkönyvi albetétbe kerül, így válik külön-külön eladhatóvá. Végre. A maradék meg a miénk!

A tulajdonosi érdekeltség tudata akkor fejti ki jótékony hatását, ha mindenki tisztában van azzal, ami az övé.

• Visszabeszélő