Valószínűtlenül rideg, részvétlen, hideg fényű terek. Szobabelsők, sötét folyosók, kollégiumépület hatalmas oszlopokkal, kóbor kutyák az utcán. Cigarettát, csempészett fogamzásgátlót, különféle márkájú szappanokat árulnak koleszszobák viaszosvásznas bazárában, más dolgok sporttáskás feketézőknél lelhetők fel valamelyik szálloda halljában. Románia, a nyolcvanas évek vége felé.

A 4 hónap, 3 hét, 2 nap-ban bemutatott mesterséges terhességmegszakításért a gyilkosságért is járó háromtól tíz évig terjedő börtönbüntetés szabható ki abban a kommunista diktatúrában, amely az élet megkeserítésére még az abortusz tilalmát is bevezette.

Vendégségben vagyunk az egybenyitott, tágas térben, mely láthatóan két külön részből nyílik egybe, hogy aztán otthonosan elnyeljen mindenkit. Körülöttünk emberek, leginkább az arcuk, vagy amit annak gondolnak, és a hangjuk. Hasonlítanak egymásra, mintha már láttuk volna őket, vagy csak a történeteik ismétlődnek, melyeket foszlányokban hallunk? Az ablak nyitva, metsző a hideg levegő, most ment el az utolsó villamos a ház előtt. Maradunk.

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Azt hittem, erről soha nem fogok beszélni senkinek. Mégis most, hogy először alkalmam van rá, rögtön elmondom. Marika néniről akarok beszélni, a szomszédunkról, aki már nem él.

Az idei filmszemlén a formailag tökéletesre csiszolt, elmélyült, igényes munkák kevéssé érintették meg a nézőt, míg a régóta hiányolt, szűkebb vagy tágabb környezetünk konfliktusait megjelenítő vállalkozások művészi fogyatékosságuk miatt maradtak felszínesek, s emiatt hatástalanok.

Mitől zúgnak a harangok, ha egyszer senki sem húzza őket? Hogyan lesz az embernek két apja? S miként válhat egy éjjeliedény szakrális tárggyá? Cikázunk a Ludwig Múzeum gyűjteményét bemutató kiállítássorozat záróakkordját jelentő Minden mozi! című tárlat különféle alkotásai, nagyon különböző, filmbe ágyazott munkák között, a hetvenes évek legvégétől napjainkig.

Írásom látszólag igen szerény feladatot vállal magára: egy viszonylag rövid szöveg nem is nagyon részletes elemzését. A szöveg Michel Foucault Bevezetés Binswanger: Álom és egzisztencia című művéhez című korai írása. A feladat szerény, mert nem akarok többet, mint Foucault írását megérteni. Mégis nagyon szerénytelen, mert az írást egy igen összetett kérdéskör részeként szeretném szemügyre venni. Ontológia és antropológia viszonyáról van szó, arról, hogy lehet-e másképpen az „általánost”, az embert megérteni, mint a minden egyes másiktól különböző egyedi emberi individuum megértésén keresztül.