Vannak olyan költők (s olyan nem-költők is), akik könnyedén, szabadon, magabiztosan szólalnak meg, sikerül kivonniuk magukat Karinthy nyomasztó kérdése alól: „ki kérdezett?” Úgy érzik, joguk és szabadságuk van beszélni, amikor és amiről akarnak, hallgatóságuk van (lesz), vagy ha nem, az sem baj; kimondják, ami a szívükön fekszik. Aztán vannak olyanok is, költők és nem-költők, akik aggodalmaskodnak, sosem tudják, a tárgy, az alkalom, a hallgatóság megfelelő-e vajon, ezért körülményeskednek és mentegetőznek, kétségbe vonják saját szavaik érvényességét.

Tíz éve történhetett, talán meg sem történt. Engem ne kérdezz, én már nem vagyok. Vagy ha véletlenül vagyok, akkor egyetlen gondolatom, hogy mikor hozza már a nővér az újabb morfiumadagot.

A Tábornok Elvtárs képe egészen ovális alakúra volt vágva, és arany fenyőágakkal volt bekeretezve, ahogy a két katonabácsi elvitte mellettünk, még az arany fenyőtobozokat is láttam, meg is löktem Szándut, aki mellettem állt a kettes sorban a kupolaterem előtt a folyosón, ahol vártunk, hogy nézzen oda, és suttogva meg is kérdeztem tőle, hogy szerinte hogy aranyozták be a fenyőágakat és a tobozokat, ő meg azt súgta vissza, hogy biztos nem igazi tobozok, hanem csak a szobrászok csinálták az egészet a Tábornok Elvtársnak, karácsonyi ajándékba.

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Lajka kutyáról, akit ötven éve, éppen november negyedikén lőttek fel az űrbe, eddig azt hittem, hogy kan kutya volt, és ebből a könyvből tudtam meg, hogy szuka volt szegény. Azt is a könyvből tanultam meg, hogy mi a teendő akkor, hogyha vízesés tetején találjuk magunkat. A lényeg, hogy lefelé ússzunk, és ne próbáljunk meg jópofizni, beúszni a vízesés mögé. Valamint azt is innen ismerem immáron, hogy hogyan tér vissza a nevetés kora hajnaltól késő reggelig egy szürke város életébe, keringésébe, hogyan áll meg az idő, egy „hatalmas, orkánerejű nevetésbe merevedve”. Röhög az egész osztálytársadalom. Sok dolgot lehet ebből a könyvből megtanulni.

S most jutunk el a kísértethez.