Skip to main content

Kultúra

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Orbán Ottó költészete az 1960–70-es években

A hatvanas évek második felétől vehető észre Orbán Ottó költészetében az elmozdulás vagy legalábbis az elmozdulás igénye a klasszikus látomásos, metaforikus lírai alakzatoktól. Már az ekkori kötetcímek is valamiféle, talán inkább a költői magatartásra, szemléletre utaló eltávolodást jeleznek szimbolikusan; az útkeresés nyelvi-poétikai változataival szembesülhetünk.

Illő tisztelet, bongaharangás, elegant ruha, kiidebelépsz, rajtad, finom meghajlás, a rommá szelídült és porladt régiidőksúlyosa előtt, ósdi ugyan, kissé avittas, s mitnemondjunk nevetséges is, de azért a t/tt..tttisztelet, a múlt időbeli, mosolyt fakasztva ugyan, ám le­emel­teti a fejfedőt.

regénydarab (f)

Előzmények: Később jönnek

Tótkomlósi misztériumok

A tavalyi év őszén egyszerre látott napvilágot Závada Pál két könyve, az immár harmadszorra, mindkét korábbi változatánál pompásabb, gazdagabb, szellősebb módon, Závada nagyobb regényeihez illeszkedő köntösben közreadott Kulákprés, illetve a Szüts Miklós színes fényképeivel együtt amolyan különös történelmi bédekerré kerekedő Úton a budaörsi ótemetőbe.

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon