Skip to main content

Kultúra

Regénydarab (d)

Előzmény nélküli időbetét

Sok minden nincs még megírva. Így például Massimo Montanari Éhség és bőség – A táplálkozás európai kultúrtörténete című könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy „a tészta története még nincs megírva”. A marosvásárhelyi Lorand Gaspar Boldog Arábia című művében pedig arra, hogy „tudtommal mindmáig senki sem foglalkozott a kecskék szerepével a közel-keleti civilizáció történetében”. Mint­hogy sem a tésztához, sem a kecskékhez nem értek, így inkább a párttörténettel foglalkoznék alant, annál is inkább, mert a szóban forgó párt, az UPP, illetve utódja, az NPP történetét én ismerhetem a legjobban.

Információkat gyűjtünk a létezőkről. Létezőkről a világban, mely létezők egyszerűen csak vannak, ott-vannak. Információkat gyűjtünk róluk, egyre mélyebben megismerjük őket, s ezenközben nem kérdezzük, miért s honnan vannak egyáltalán. Csak az éretlenek, a gyerekek és a filozófusok kérdezik: „Miért van egyáltalában valami, s nem inkább a semmi?” Ismereteket akarunk szerezni a létezőkről, tudni akarjuk, hogy micsodák, hogy milyen, milyen lehet egyáltalában a viszonyunk hozzájuk.

Szókratész, Kalliklész, Platón – II. rész

Szókratész ábrázolt dialógusa – a Hetedik levél átfogó nyelvkritikájának értelmében – eleve kudarcra kárhoztatott: Kalliklészen nem fog az élőszó rábeszélő ereje. Mint ahogyan Platón ábrázoló dialógusa – a Phaidrosz szűkebb körű íráskritikájának jegyében – sem kerülheti el végzetét: kiszolgáltatottságát a mindenkori dialóguspartnernek, azaz olvasónak.

Szabó T. Anna, Dragomán György és Ambrus Judit levélváltása

Pór Péterrel és Vajda Mihállyal Angyalosi Gergely beszélgetett a Nyitott Műhelyben arról, hogy mindannyiunknak számos énünk van

A cikk a Beszélő januári számában olvasható.

Regényrészlet

A gőzfürdőből jött, ahol alaposan kiáztatta és átmasszíroztatta a testét, farkaséhes volt, és elégedett. De nem volt ideje tányér fölé hajolni, levél várta Léni néninél. A rongyos fiú, aki átadta az ismerős borítékot, türelmesen pislogott rá, hogy megkapja a bérét. Péter aprópénzt dobott neki, aztán óvatosan, hogy újra leragaszthassa, ha szükség lenne rá, felbontotta borítékot. Az első pillanatban tudta, kitől jött a levél, ismerős volt a selymes tapintású, halvány boríték s az ő nevét lekaristoló, könnyed tintavezetés.

regénydarab (c)

Előzmények: Vízszintes, függőleges – Hol az Ararát? – A Karvalics leptopja – Aranka szenvedélye: régiségek – Csontok a dobozban – A halottak közül ki volt áruló?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon