Előzmények: A haldokló Verdi – A gombák jogállása – Költekező életmód – A titokzatos kormányfőtanácsos – De mi az, hogy egy szállodából nem lehet kimenni? – Az utazás ártalmasságáról

Az itt következő írást egy, a „keveredéssel” (métissage) foglalkozó konferencia (Saint-Etienne, 2005) lezárására írtam; ezért tárgya nem egy meghatározott mű vagy szerző tudományos elemzése, hanem egy többé-kevésbé laza meditációban megkíséreltem a „métissage” fogalmát egy sajátságos szempontból megvilágítani.

A Hóvaku eredetileg a Lyoni omnibusz című tévéműsor felkérésére íródott: egy-egy fényképre komponáltak novellákat a szerzők. A novella egy későbbi változata a Liget című folyóirat 1997/1-es számában jelent meg. Mi most először az eredeti művet közöljük az ihlető fényképpel együtt, s utána elolvashatják ennek a novellának a tizenegy évvel későbbi, a mostani változatát, mely nemsokára megjelenik a szerző új kötetében, A fagyott kutya lábában.

Nem lett volna szabad a szilvával dobálózni, Tátáci mindig mondta, hogy az ételt meg kell becsülni, mert sok szegény gyereknek egyáltalán nincs mit ennie, de a szilva, amit ebéd után kaptunk, nem igazi szilva volt, hanem csak korkodus, olyan sárga fosos szilva, a tántiszoarák mindenkinek adtak egy kis tálkában vagy húsz szemet, és mielőtt Doktor Pisztrujátú kiment volna cigarettázni, azt mondta, hogy igaz, hogy a szilva egy kicsit savanyú, de azért együk csak meg szépen, mert színtiszta vitamin az egész.

Előzmények: Aranka férjének csontjai a szekrény tetejéről a fejemre estek – Temető, ebédidő – Az évszám hiányzó vége – Hol a hulla? – Üzenet Svájcból – Értékes nyeremények

Mottó: „Aki hivatása miatt éveken keresztül arra kényszerül, hogy önmagát zsákmányolja ki, az a maradékok hasznosítójává válik. Sok nem maradt. Ami kézzelfogható segédeszközöknek köszönhetően hagyta magát alakítani, torzítani, végül hol előre irányuló ugrásokban, hol visszafelé elmesélni, mindenevő szörnyetegként nyelte le a regényeket, és szózuhatagokban választotta ki őket.”

Előzmények: Hozzám ne beszéljenek – Mozart és a kismamák, valamint a többi növény – A feliratkozás mint olyan – Hálózsák, termosz, keresztrejtvény, beintés a magyar népnek – A politikai irányvonal megváltozása – A társadalmi rend megdöntése – Sáskajárás – Tornádó – II. József a halálos ágyon, vissza az egész – Aranka férjének csontjai a szekrény tetejéről a fejemre estek

Farkas Béla szabadkai festő volt. Az édesanyja a Balkán legrégebbi zeneiskolájának tanára, míg feslett erkölcsei miatt el nem távolították. Onnantól a Kiskorzó-beli lakásukon fogadta lágy pongyolában a vidám fiatalokat, Béla fia barátait, akik imádták. Tán selymes combját is végigsimították. De erről nem tudok többet, vagy ha igen, nem hiszem el, mert kisvárosban nem hagyományos nőnek lenni legalább olyan bonyolult és fájdalmas dolog, mint úrifiúnak Budán.