Skip to main content

Kultúra

– Fradis vagy, vagy dózsás? – kérdezte Nagydodi, mikor megálltam az ajtóban. Tudtam, hogy mit kell mondani, csak azt nem értettem, hogy miért kell ezt a hülye játékot minden alkalommal végigcsinálni.

Az Apahintó fejezete, melyben fizetett horkoló annyira meghatódik az Apák utáni vágyon meg egy darabon, hogy majdnem elfelejti megoldani a kulturális élet ezernyi égető problémáját, pedig arra szerződött. Jelen fejezettel viszont szeretne köszönetet mondani Apaságért és NemApaságért, mindenért és sokmindenért Varga Zoltánnak, akinek egyúttal nagyon Boldog Születésnapot kíván, boldog december 16-át, boldog hetvenediket és nagyon sok továbbit a LégyÖnmagad Nagymesterének, ApaHintók, ApaVitorlások hites kormányzójának.

- vagy bölcs gondolatok a képregényről

– Miféle műveltségről beszélnek a képregényesek, a kilencedik művészet szerelmesei, ha azt sem tudják, melyik a többi nyolc? – kérdezte szarkasztikusan irodalmár barátunk.

„Az utca népének nyújt könnyített feladatot a képregény, megkíméli és egyben elzárja őket az erőfeszítéstől” – írja Bölcs István a 168 Órában.1

Lehet, hogy igaza van?

Kezdjük a kályhától. Nagy, karamellszínű cserepek borítják, olyan a fényük, mint a dobostortán a cukormáznak, közelről még hajszálvékony felületi repedések is kivehetők. Gyerekkorom kályhája volt ilyen, legelső otthonunkban. Emlékszem, négyéves voltam, és nem értettem, mi az, hogy elköltözni.

Az Anyacsokoládé fejezete, melyben fény borul a fizetett horkoló anyában és csokoládéban töltött utazására

A KOGART házban most identitásoznak. Az október közepéig futott kiállítás címe FRISS EURÓPA 2005. Formálódó identitások – változó határok. Az előzőé NECC – A világ tyúkszemmel – Kortárs képzőművészeti kiállítás a kelet-európai női identitásról volt (a kiállítást a Lumen Fotóművészeti Alapítvánnyal közösen rendezték). Ahol ilyen sűrűn emlegetik az önazonosságot, ott lehet, hogy sűrűn fel is teszik az erre irányuló kérdést. Mintha maga az intézmény is keresné önmagát. A születési traumából felépülve a maga útjára kíván lépni. Időzzünk hát el egy kicsit ebben a témában a NECC kiállítás és a KOGART mint kiállítóhely kapcsán.

Úgy volt, hogy csütörtökön lemegyek Kecskemétre, de nem értem rá. Vasárnap érkeztem, túl későn. Nem volt már idő elköszönni tőle. Amikor megérkeztem, négyen álldogáltak a szobában a test mellett. Meleg nyár volt, mégse nyitottak ablakot, mintha egymás előtt is szégyellnék az émelyítő szagot, amin csak rontott a főzés konyhából beáramló langyos párája.

Az afrolatin kultúra és az elektronikus (tánc)zene találkozása

A tanulmány tudományos hátterét a kritikai kultúrakutatás (cultural studies) részét képező népszerűzene-kutatás (popular music studies) és az akadémizmustól egyre inkább távolodni látszó népzenetudomány (ethnomusicology) adja. A népszerűzene-kutatás létrejötte annak a felismerésnek az eredménye, hogy a hagyományos elitista-akadémista zenetudomány (musicology) a legkevesebb érdeklődést sem tanúsította a szubkulturális miliőkből kinövő zenei formák iránt.

Nagymama mindig tudta, hogy milyen idő lesz. Néha ki se jött a kisházból, csak a derekát lapogatta, feküdt a tarkabarka, a környék kukáiból összeguberált párnákon, és nyögdécselt: Gyön a hideg.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon