Skip to main content

Kultúra

Fejezet, melyben Fizetett Horkoló fizetett horkoló a nyárban és a metrón tett utazásáról számol be.
Betétpróza (1)

Csak az az egy kérésem lenne, vagy nem is kérés, hanem szinte utolsó kívánság, mint a pacalpörkölt a siralomházban, de lehet az babgulyás is, csak nem mindegy, melyik frekventált kisvendéglőből hozatják szirénázó rabszállítóval, tehát nekem az lenne, bár még talán nem tartok ott, hogy hozzám ne beszéljenek, mint ahogy mondják úton-útfélen, és minden női magazin vagy pártpolitikai havilap kertészeti rovatában minden évben legalább egyszer megírják, hogy igenis kell hozzánk beszélni, lehetőleg mindennap, sőt,

A változó közszolgálatiság kihívásaira adott brit és magyar válasz a BBC3 és a Bartók rádió műsortervének tükrében

A klasszikus zenei rádiók a médiapiac talán legbizonytalanabb státusú, legtöbb problémával szembesülő szereplői – tevékenységük és funkciójuk az utóbbi évtizedek társadalmi, politikai és gazdasági változásainak hatására két alapvető szempontból is megkérdőjeleződött. A XX. század végére ugyanis a klasszikus zene intézményrendszere mellett a közszolgálatiság eszméje is válságba került.

Fejezet, melyben egy egész horkoló osztály felkészülését követhetjük nyomon, s meggyőződhetünk, Horkoló odaadással és becsülettel gondoskodik az ifjú horkoló-utánpótlásról.
Az Idő Veteránjának fejezete. Fejezet, amelyben Fizetett Horkoló felkeresi az Idő Veteránját, de nem sikerül kipréselnie belőle egy fia aláírást sem.

(Jól élünk) Ti aztán tudtok jól élni – sommázza a pesti kolléga a látottakat, az életünket.
Persze, hogy tudunk. Ki az, aki rosszul akar élni? És ki az, aki, ha szarul él, nagy élvezettel tárja mindenki elé, hogy de jó szarul él?
Persze, hogy jól élünk. Vagy legalábbis jól akarunk élni. Az már majdnem ugyanaz. Igaz, csak majdnem.

– Nagyon derék ember ez a maga férje – mondta Annus néni, és rám sandított. Kopogtak a zöldbabból levágott darabok a vájdlingban.

– Igen, nagyon rendes. Kár, hogy nem az én férjem, hanem valaki másé.

A klasszikus crossover

A klasszikus zene megítélése és szerepe a XX. század közepétől jelentős átalakuláson ment át, a komolyzenéről folytatott diskurzus egyik központi témájává a klasszikus zene halálának víziója vált. Az elemzők egymásnak ellentmondó jelenségekre hivatkozva foglalnak állást a kérdésben, abban azonban többnyire egyetértenek, hogy a klasszikus zenei tradíció életben maradásához az intézményrendszer radikális átalakítására, megújítására van szükség.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon