Az indigókék iskolaköpenyek és indigókékbe csomagolt füzetek és könyvek korában voltam gyerek. A hatalmas iskolaépületet mindig betöltötte az ebédlőből felszivárgó főzelékszag, ami elkeveredett a tornaterem pállott gyerektest- és tornacipőgumi-szagával.

Závada Pál: A fényképész utókora, Magvető, 2004, 416 oldal, 2690 Ft

Tovább kell gombolyítanom.

Még tart az út, a fonál, a sugár, és bizonyos esetekben úgy van jól, ha kezed-lábad töröd. Vagy csak a kezed, de azt két helyen is. Így megérdemelten nyaralhatsz hetedikesként az Apátiban, a Vidámpark szomszédságában, egy egészen vidám fiú melletti ágyban, aki pedig még pisilni sem tud, nem is érzi, ha a feldugott csövön keresztül a vaságyra kötözött üvegbe folyik a kisdolog.

Joyce állítólag avantgárd próza, jól van, s ugyanígy feltehetőleg sokan csak vizsgáztak belőle, nem olvasták, kelletlenül elfogadom a szellemességet. S azt sem állítom, hogy a racionális kritériumokkal – s nem kérdem: mik azok?! – nem elsődleg mérhető prózai, tehát nem verses, nem elemien rajzos szöveg hagyományos értelemben próza lenne; Erdély Miklós így tehát, mint Camus, Evelyn Waugh, Dosztojevszkij, Graham Greene.

Az idei Könyvfesztiválra jelenik meg az Európa Könyvkiadó gondozásában Viktor Pelevin Számok című regénye. A szelleme, írói módszerei alapján a Generation P-hez hasonlító – de annál „brutálisabb” – mű egy orosz bankár életét, tevékenységét követi figyelemmel az ezredforduló utáni évekig.