Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2003. december, Évfolyam 8, Szám 12

Mecseki Rita Eszter [Petőcz András]: Édes néném

Hack Péter: Viták az ügyészségről

Szikinger István: Ügyészségünk: a nagy túlélő

Mink András - Révész Sándor: „Meddig akarunk kormányozni…”

Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Pap András László: Ki a zsidó Izraelben és a diaszpórában?

Marsovszky Magdolna: A kultúrpolitika védelmében

Ronald Dworkin: A terror és a szabadságjogok elleni támadás

Kende Tamás: A Nagy Terv, avagy kik azok a kommunisták

Erényi Tibor és Szabó Ágnes emlékének

Bányai Péter: Szupertitkos ügynök jelenti

Az örök Secu és a romániai múltfeltárás

Vilhjálmur Örn Vilhjálmsson: A király és a csillag

A Dánia megszállása alatt költött mítoszok

Vilhjálmur Örn Vilhjálmsson: Dánia második világháborús öröksége

Holtzer Loránt: Bosnyák Zoltán élete és titokzatos halála

Bándy Sándor: Lakatos Imre arcai

Tandori Dezső: Ne mán, Mr. Dunkelstein!

(A serdültebb ifjúság védelmében)

Eörsi István: Reflexiók és kommentárok

Petri György „Amíg lehet” című verseskönyvének témáira

Gács Anna: „Elképesztő emberi teljesítmények”

Lakner Judittal, Pető Andreával és Sebők Marcellel a nőtörténetírásról beszélget Gács Anna

Péterfy Gergely: Néma tartomány

Wood Bridge

Mecseki Rita Eszter [Petőcz András]: A száj görbülése

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon