Skip to main content

Beszélő folyóirat, 10. szám, Évfolyam 6, Szám 9

Eörsi István: Gondok a hetvenedikben

Neményi László:

: Kronológia

Kozák Gyula: Kedves Miki!

Hegedűs B. András - Kozák Gyula: „Vásárhelyi elvtárs, maga nem érti, miről van itten szó!”

Vásárhelyi Miklóssal életének ’45 és ’56 közötti szakaszáról beszélget Hegedűs B. András és Kozák Gyula

Kádár András Kristóf: Furatórium

Avagy miért nem működik az MTV Közalapítvány Kuratóriuma?

Eörsi László: „Tizenkét évig íródott...”

Gerő András: A fogalmak foglya

Bibó István a XIX. század második felének magyar történelméről

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Der, welcher wandert diese Strasse voll beschwerden

Dékei Kriszta: Tour de Paris

Képzőművészeti események szeptemberben

Pál Melinda: „Ahogy a tyúk kárál”

Darvasi Lászlóval Pál Melinda beszélget

Szív Ernő: Amikor a nő a halálodra gondol

Szilágyi Sándor: Képterápia

Kovalovszky Márta: Rózsás csókok, bajuszos angyalok

Győrffy Iván: Kígyó az Édenkertben

Szurdi Miklós: Vademberek

Eörsi István: Költői válasz

Fényi Tibor: [Olvasói hozzászólás]

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon