Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2004. november, Évfolyam 9, Szám 11

Tandori Dezső: Az új ebfelügyelőség

– Boldog, szomorú dal; aneorexiás –

Gács Anna: Magyar test, magyar ecsettel

Pál Melinda: Film a történelmi magányról

Mészáros Mártával Nagy Imre-filmjéről, A temetetlen halottról Pál Melinda beszélget

Szerbhorváth György: Brand, lingvisztika, vajkrém

Kusturica és Szerbia választott

Sárosi Péter: Bevezető megjegyzések

Ethan A. Nadelmann: A marihuánatilalom vége

John P. Walters: Nincs meghátrálás

A drogháború életeket ment

Ethan A. Nadelmann: Egy illúzió jövője

Avagy: a drogháborúval kapcsolatban csak a saját szemednek higgy

Mink Júlia: Jogharmonizáció vagy a status quo fenntartása?

Az új menedékjogi szabályozás az Európai Unióban

Tamási Miklós: Forradalom alulnézetből

Szilágyi Imre: Velük élő történelem

Irodalom és fasizmus Horvátországban

Durst Judit: „Az biztos, hogy ebben a faluban senki nem lesz hajléktalan”

A lakáshelyzet változása a láposi cigányoknál (1850–2004)

Babusik Ferenc: Állapot-, mód-, és okhatározók

A romák egészségi állapota és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférése – II. rész

Galántai Zoltán: Űrüzenet a palackban

Balázs László Kristóf: „Atomenergetika nélkül nem tudjuk megúszni a következő ötven-száz évet”

Aszódi Attilával, a BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatójával, a paksi atomerőmű volt miniszteri biztosával Balázs László Kristóf beszélget

Révész Sándor: „Semmilyen igazság igazáról nem vagyok meggyőződve”

Déry Tibor a viszonyítások hálójában

Fischer Eszter: Kinn a bárány, benn a farkas

Karinthy Ferenc viszonya a zsidósághoz

Papp András: Saját élet V.

Microport

Kubiszyn Viktor: Állókép-birodalom

Jegyzetek a képregényről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon