Skip to main content

„Részrehajlástól mentesen”

Vissza a főcikkhez →


Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) létrehozásáról a médiatörvény – hivatalos nevén az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról – rendelkezett. A testület feladata a szólásszabadság védelme és előmozdítása – a műsorszolgáltatók piacra lépésének elősegítésével és a monopóliumok megszüntetésével –, illetve a sajtószabadság érvényesülésének figyelemmel kísérése. A testület tagjai csak a törvénynek vannak alárendelve, és tevékenységi körükben nem utasíthatók.

A testület minimális létszáma öt fő, tagjait az Országgyűlés a képviselők több mint felének szavazatával négy évre választja meg. A tagok nem hívhatók vissza. Míg a testület elnökét a miniszterelnök és a köztársasági elnök közösen jelöli, addig a tagokat a képviselőcsoportok jelölik. Egy-egy képviselőcsoport egy tagjelöltet állít, kivéve ha akár a kormány-, akár az ellenzéki oldalon csak egy frakció ül – ez esetben az adott képviselőcsoport két tagot jelölhet. A tag megbízatása többek között akkor is megszűnik, ha az őt jelölő képviselőcsoport feloszlik. A testület tagjai megbízatásuk ideje alatt pártpolitikai tevékenységet nem folytathatnak, pártpolitikai nyilatkozatot nem tehetnek.

A műsorszolgáltatási jogosultságra kiírt pályázatok elbírálása alapvetően a következőképpen folyik: az elbírálás háromfordulós. Az első fordulóban az elnök nem szavaz, és a döntéshez a tagok kétharmadának szavazata szükséges. A második fordulóban ugyanilyen arány szükséges, de ebben a körben már az elnök is szavazhat. A harmadik körben a döntéshez a tagok – beleértve ebbe az elnököt is – egyszerű többségének egyetértése is elegendő.

A testület jelenlegi elnöke dr. Körmendy-Ékes Judit jogász, aki 1996. februárjában lett a testület tagja a Fidesz jelöltjeként. Tagjai: dr. Erdős Zsuzsanna jogász (a Fidesz-MPP jelöltje, 2000 februárja óta a testület tagja), Bánlaki József programozó matematikus (MIÉP, 2000. július 15.), dr. Nahlik Gábor gépészmérnök, közgazdász (FKGP, 1996), dr. Wéber János jogász (MDF, 1996), dr. Ladvánszky György jogász (MSZP, 1996), dr. Tímár János jogász, szociológus (SZDSZ, 1996). (Utóbbi két tag a kormánypártok szavazataival került be újra a testületbe 2000 februárjában, miután az őket jelölő pártok képviselői – a médiakuratóriumok összetétele körüli viták okán – testületileg kivonultak a parlament ülésterméből az ORTT tagjainak megválasztásáról döntő szavazás előtt.)

A testület tagjai a következő szövegű esküt teszik az Országgyűlés elnöke előtt:

„Én … esküszöm, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület tagjaként az alkotmányt és a törvényeket megtartom, megbízatásomhoz híven, a szólás- és sajtószabadság érvényesítésére törekszem. Feladataimat részrehajlástól mentesen fogom ellátni.”












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon