Harangozó István

Vissza a főcikkhez →

Paál Huba: A megyei önkormányzat nagyon is átérzi a múzeum gondját, és minden tőle telhetőt megtesz. Az ingatlanátadásban érdekelt intézmények vezetőit mi minden esetben bevonjuk a tárgyalásokba, bevontuk Kovács Pétert is, megmutathatom a dokumentumokat: az előzetes megállapodástervezetet áprilisban ő is aláírta, májusban ő készítette el a múzeum elhelyezésének egyik verzióját. Amikor az apát úr hozzánk fordult azzal, hogy nem érti, miért kap ő a múzeum igazgatójától az előzetes megállapodással ellentétes levelet, akkor természetesen figyelmeztetnünk kellett Kovács Pétert arra, hogy a megyei önkormányzat a múzeum fenntartója, következésképpen a megyei önkormányzat jogosult egyedül a tárgyalások lefolytatására az egyházzal is és a tárcaközi bizottsággal is. Ha a törvény szerint az ingatlant át kell adni az egyháznak, akkor ezt az önkormányzat nem kérdőjelezheti meg. És nemigen értem, hogy mi itt a probléma, hiszen az épületet – ugyancsak a törvény szerint – kizárólag akkor lehet és kell átadni, ha a benne működő intézmény elhelyezése tevékenységének sérelme nélkül biztosítva van. Mi addig az épületet nem adjuk át, amíg a múzeum nem költözhet egy mindenféle szempontból megfelelő helyre. Ehhez a tárcaközi bizottságnak kell biztosítania az anyagi feltételeket, a megyei önkormányzatnak erre egy vasa sincs. Jelenleg legalább négy variáció van a tárcaközi bizottság előtt. Ha a bizottság dönt, a pénzt biztosítja, a múzeum helye elkészül, akkor adjuk át az épületet, nem előbb.

A rend élete ahhoz az épülethez van kötve, ott a templom, mellette az iskola, a volt József Attila Gimnázium, amelyet az egyház már visszakapott. A cisztercitáktól is türelmet kellett kérnünk. Eredetileg ők már 1993-ban szerették volna visszakapni az épületet, ez kitolódott 1996-ra. Miután az iskola már működik, és a képviseletét ott biztosítani kell, az volt a ciszterciták kérése, hogy biztosítsuk egy vagy két személy elhelyezését az épületben. Ők természetesen rendi életet szeretnének élni, amihez hozzátartozik a templom, más elhelyezés tehát nem felel meg a számukra. Abban az épületrészben, ahol elhelyeznénk őket, hivatali helyiségek vannak, az egy elszeparált rész, csupán néhány embert és számítógépet kellene onnan áthelyezni, s ez a múzeumi tevékenység lényegét nem érintené.

Balsai István: A múzeum állami tulajdon, és itt nemcsak az épületről van szó, hanem arról a felmérhetetlen értékű kincsről, amelyet ott őriznek. Ha a megyei önkormányzat anélkül, hogy az állam a múzeummal kapcsolatban előzetesen kötelezettséget vállalt volna, anélkül, hogy a feltételeket és a költségvetési források meglétét előzetesen tisztázták volna, úgy rendelkezik, hogy ő visszaadja fokozatosan az épületet, akkor nemcsak Székesfehérvár közszolgáltatása és kultúrája ellen cselekszik, hanem – szerintem – a régió és a magyar értékek ellen is. Itt nemcsak a tárgyi feltételekről van szó, hanem a szellemiségről is, és ez nemcsak Székesfehérvárnak fontos, hanem az egész országnak.

Fontosnak tartom leszögezni, hogy itt nem az egyházzal van vita. Az egyháznak, az egyház kultúrateremtő és értékteremtő tevékenységének nagyon fontos szerepe van Székesfehérvárott, és ebben támogatni kell. A baj az, ha az önkormányzat és az egyház között a város intézmények nélkül marad. Én Kovács Pétert mint embert megértem. Ugyanakkor én is sokszor kerültem már az övéhez hasonló helyzetbe, és tudom, hogy ilyenkor kell a vezetőnek a helyen maradnia, és megpróbálni kiutat találni. Én az ő helyében nem adtam volna fel, én ma is őt tartom a legalkalmasabbnak az igazgatói posztra.

• Kultúra