Skip to main content

Adatlapok

Vissza a főcikkhez →


Adatlap háromféle volt: előzetes ellenőrzés vagy bizalmas nyomozás elrendeléséről, értékeléséről és a fenti eljárások alá vont személyről. Mindhárom adatlap közös fedőnevet és közös azonosító számot kapott.

A Fidesz Munkáscsoport ellen „Árnyék” fedőnéven indult bizalmas nyomozás 1988. június 14-én. Egyúttal adatlapot állítottak ki a csoport három tagjáról. A „bűncselekményre utaló magatartás minősítése: fiatalokat tömörítő, társadalomra veszélyes csoport” volt, politikai jellegét „kommunistaellenes”-ként határozták meg. Az 1989. március 22-én kelt értékelés szerint a bizalmas nyomozást levélellenőrzés és figyelés révén, továbbá négy hálózati személy („Virág”, „Fazekas”, „Cérna” és „T. L. F.”) bevezetése segítségével hajtották végre. A bizalmas nyomozást a csoportvezető, azaz a budapesti rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese rendelte el, az értékelés után a parancsnoki döntés a bizalmas nyomozás folytatása volt.

„Borzas” fedőnéven egy skinhead-csoport ellen indult bizalmas nyomozás. Ez is „fiatalokat tömörítő, társadalomra veszélyes csoport”, de politikai jellege „nacionalista”. Az eredmények értékelésére először 1988. november 28-án, majd 1989. június 4-én került sor. A nyomozás során a levélellenőrzésen kívül gyűjtötték a sajtótermékek adatait, elemezték a BM-nyilvántartás adatait, és sor került operatív meghallgatásra, azaz nem hivatalos kihallgatásra is. A bizalmas nyomozást 1989. június 4-én zárták le, ettől kezdve az eljárást már a nyilvános jogszabályoknak megfelelő módon, a rendőrség folytatta.

„Falak” fedőnéven indult előzetes ellenőrzés, majd bizalmas nyomozás F. K. középiskolai tanárnő, ismert ellenzéki személyiség, az MDF vezető tagja ellen 1988. február 26-án. A cselekmény minősítése „közösség megsértése”, később „izgatás”, politikai jellege: „nacionalista”. A bűncselekmény elkövetésének gyanúját „hivatalos kapcsolat” közölte az állambiztonsági szervvel, azaz a nagy hírű gimnázium valamelyik vezetője, még 1987. január 7-én. Ettől kezdve a bűncselekmény elkövetése folyamatos volt. Az 1988. december 22-én kelt parancsnoki döntés a bizalmas nyomozás befejezését rendelte el: „Valamilyen mértékben megvalósult bcs. [bűncselekmény] gyan.[újára] op.[eratív] biz.[onyítékot] szereztek, de fontos társ. érdek fűződik a bef.[ejezéshez]. Feladat a továbbiakban: „akadályozás, korlátozás”.

A „Kapcsolat” fedőnevű bizalmas nyomozás célszemélye Z. G. középiskolai tanuló; bűncselekményére (fiatalokat tömörítő, társadalomra veszélyes csoport kezdeményezése) ugyancsak hivatalos kapcsolat, az oktatásügyi főhatóság (Fővárosi Tanács Művelődésügyi Osztálya) hívta fel a figyelmet 1988. április 14-én. A főhatóság rendkívüli éberségről tett tanúságot. Az 1988. december 20-án kelt parancsnoki értékelés szerint: „Nem történt bcs., de olyan társ.ra veszélyes magatartás észlelhető, mely magában hordja a bcs. kifejlődésének lehetőségét.” Jóserejű szavak: Z. G., azaz a félig orosz származású Zavalnij Georgij a Beszélő szívesen látott külső munkatársa lett.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon