Skip to main content

Alapítványi iskolák

Vissza a főcikkhez →


Talán a rendszerváltásnak köszönhető, hogy az utóbbi időben inogni látszik az eleddig stabilnak tűnő oktatási rendszer. Egyre többen kérdőjelezik meg a 8+4 éves szisztéma, az ötfokozatú osztályzás, a teljesítménycentrikusság helyességét, holott ezek nélkül iskolát pár évvel ezelőtt el sem lehetett volna képzelni. Elszánt pedagógusok már alapítottak is olyan iskolákat, ahol saját elképzeléseiknek megfelelően, a szokásostól eltérő módszerekkel tanítják a diákokat. Természetesen a speciális iskola más anyagi forrásokat igényel, mint az önkormányzati, ezért három alapítványi iskola vezetőjét kértem meg, hogy mondják el, milyen az iskolájuk pénzügyi helyzete, és milyen szolgáltatásokat nyújtanak.

Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium szervezője elmondta, hogy az ő iskolájuk finanszírozása két megközelítőleg azonos nagyságú „zsákból” történik. Egyfelől megkapják a költségvetésből járó összeget – a fejkvótát –, másfelől nagyvállalatok támogatásával létrehoztak egy alapítványt, amely a diákok mindén szükségletének fedezetéül szolgál. Így sikerült elérni, hogy ez az iskola teljesen ingyenes, noha például a speciális tantervnek megfelelőén külön tankönyvkiadót kell fenntartani. A szülők alapítványi hozzájárulással támogathatják az iskolát. Ez az iskola egyébként minden konvenciót felrúg: nincsen kötött órarend, nincsenek osztályok, másképp számítanak az osztályzatok. A tanuló számára az iskola nem mint intézmény jelenik meg: nincs igazgató, nincs hierarchia, nincs házirend, nincs ellenőrző. Cél, hogy a diák jól érezze magát, és ne a kudarcokon keresztül ismerje meg az életet.

Kazal János, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Alapítványi Iskola igazgatója iskolájuk anyagi helyzetét aggasztónak találja. Ők is két forrásból élnek, de az alapítványokból kevés pénz folyik be, további támogatókat kell találni. Az iskola havi 4000 Ft tandíjat szed, amely magában foglalja az étkezés költségeit is. Az igazgató a működéshez szükséges anyagi keretet mindössze két hónapra látja biztosítottnak. Súlyos gond továbbá, hogy az épület kicsi, az ingatlanárak magasak. Ez az iskola elsősorban nagyon színvonalas idegennyelv- és természetismeret-oktatásra törekszik, emellett itt is sokféle fakultációt lehet felvenni. A modern technika, a közgazdasági gimnáziumhoz hasonlóan, fontos szerepet kap az oktatásban.

Winkler Márta elmondta, hogy az általa vezetett általános iskola nem küzd napi anyagi gondokkal (itt a szülőknek havi 300 Ft hozzájárulást kell fizetni), de az épület kicsi, gond a gyerekek elhelyezése. Ez az iskola szintén a szabadságot tekinti a legfontosabbnak: a kicsik sokat játszanak, nincsen csengő. Nagyon fontosnak tartják az anyanyelvi nevelést (erre épül később az idegen nyelv) és a zenét. Az iskola tanulóit úgy válogatják össze, hogy 30 százalékuk a beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekek közül kerüljön ki.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon