Az 1992 áprilisában függetlenné és nemzetközileg elismertté vált Bosznia-Hercegovina Köztársaság a háború kirobbanása előtt 51 129 km2 területtel rendelkezett. Az 1991. március 31-én tartott nemzetiségi népszavazás szerint a lakosság száma 4,4 millió volt, ebből 43,7% volt bosnyák, 31,3% szerb és 17,3% horvát. A népesség (alig néhány területtől eltekintve) vegyes etnikumú, úgynevezett kommunákban lakott. A köztársaság 108 kommunájából 25-ben egyik nemzetiség aránya sem érte el az 50%-ot. Nemzetiségileg homogén (ahol egy népcsoport 90%-os arányban élt) mindössze 12 akadt: 2 bosnyák, 5 szerb, 5 pedig nyugat-hercegovinai horvát. Ezen felül a bosnyákok 52 kommunában voltak relatív többségben, a szerbek 36-ban, a horvátok pedig 20-ban. A családok több mint harmada élt vegyes házasságban.
Szarajevóban, a fővárosban 1991-ben még 526 000 ember lakott: 49,3% bosnyák, 29,9% szerb és 6,6% horvát. Ma 300 000 ember él itt, ebből 50 000 szerb és 40 000 horvát.
A háború kitörése óta a szerbek által megszállt részeken, vagyis az ország területének hetven százalékán, ma kevesebb mint 600 000 ember, tehát az eredeti lakosság tizenöt százaléka él. Közülük legfeljebb ha néhány tízezer muzulmán vagy horvát található. A boszniai föderáció felügyelete alatt, vagyis az ország területének maradék 30%-án több mint kétmillióan élnek, ebből legalább százezer szerb és 250 000 horvát.
Az 1992 óta folyó háború következtében mintegy 900 000 ember él eredeti lakóhelyéről elűzve, de Bosznián belül. További egy és negyed millió boszniai menekült szóródott szét a világ közel száz országában: ebből 650 ezer bosnyák, 400 ezer szerb és 250 ezer horvát. A harcokban eddig negyedmillióan vesztették el az életüket.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét