Skip to main content

Drago Jancar (1948)

Vissza a főcikkhez →


A szlovén szellemi élet meghatározó alakja, regényt, esszét, drámát ír.

Magyarul megjelent regénye A gályarab (1985, Európa). A nagy briliáns valcer című drámáját 1989-ben Paál István állította színre Veszprémben, majd bemutatta a Magyar Rádió. Egyik fő szereplője a pécsi Jelenkor Kiadó szlovén esszékötetének (Az eltört korsó, 1992). Ugyanitt van előkészületben novelláskötete, benne az Augsburg című esszénovellával, amely 1994-ben elnyerte Németországban a legjobb európai kispróza díját, és a Magyar Lettre Internationale-ban jelent meg (1992/7). Novelláit és esszéit a Lettre, a Jelenkor, a Holmi, a Nagyvilág, a Kalligram, az ÉS, a Tiszatáj közölte. Művei angol, német, olasz, orosz, cseh, szlovák, szerb, horvát, macedón nyelven is megjelentek.

Ljubljanában él, a Slovenska Matica titkáraként könyvkiadói tevékenységet folytat. A nyolcvanas években a szlovén PEN elnöke. Tagja annak az értelmiségi csoportnak, amely a demokratikus átalakulásért és az emberi jogokért folytatott küzdelmekkel sokat tett az önálló szlovén jogállam megteremtéséért.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon