Skip to main content

Erzsébetvárosi vigasságok

zj [Zolnay János]

Vissza a főcikkhez →


Az erzsébetvárosi önkormányzat városfejlesztési koncepciója a Thököly út, Dózsa György út, Verseny utca által határolt háromszöget piroslámpás „vigalmi negyeddé” szeretné alakítani. A VII. kerületi „Csikágóban” egyelőre még csak szórványosan látni utcalányokat, az önkormányzat azonban –valószínűleg egyedülálló módon – maga szeretné szexnegyeddé „fejleszteni” a slum-területet. A képviselők zöme úgy ítéli meg, hogy a „rosszhírű” környék „megtisztítására” nincs mód, sajátos hasznosítására azonban igen. A Keleti pályaudvar közelsége illetve a háromszög zárványszerű fekvése révén „kézenfekvő” megoldásnak tartják prostituált utcák kialakítását. Konkrét lépések azonban a terv megvalósítására mindeddig nem történtek.


Megjelent: Beszélő hetilap, 20. szám, Évfolyam 6, Szám 21


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon