Vissza a főcikkhez →

1. A szigetközi vízpótlás szempontjai a keresztgát létesítését nem indokolják.

1.1 Többé nincs technikai akadálya annak, hogy a szlovák fél a mosoni vízkivételen biztosítsa a szigetközi ágrendszer (a Mosoni-Duna felső szakasza, a mentett oldali belvízi csatornák és a hullámtéri ágak) vízpótlásához természetvédelmi szempontból szükséges 45 m3/sec hozamot. Ez a vízmennyiség a legutóbbi kormányfői találkozó óta folyamatosan érkezik.

1.2 A talajvíz eredeti szintjének helyreállítása a Középső-Szigetközben a mellékágak vízpótlásával nem lehetséges, bármilyen műszaki megoldást is válasszunk. A mezőgazdaság és az ártéri erdők jövője szempontjából döntő jelentőségű talajvízviszonyokat kizárólag a Duna vízmennyiségének jelentős növelésével lehetne biztosítani. Amíg a mederbe csak az eredeti vízmennyiség töredékét (10-20%) engedi a szlovák fél, addig folytatódik a terület szárazodása.

1.3 Duzzasztással a Duna-mederbe jutó vízhozam természetesen nem növelhető, és a talajvízszint sem emelkedik, csak a gát szűkebb körzetében. A lelassult vízből kiülepedik az iszap, emiatt a talajvíz kis mértékű emelkedése rövid idő alatt meg is szűnik.

2. Elgondolkodtató és bizonyos értelemben példátlan a Duna eltereléséért felelős szlovák miniszterelnök aktív közreműködése a szigetközi vízpótlás alternatívái felett zajló hazai vitában. Az általa nyomatékosan pártfogolt műszaki megoldás súlyosan rontaná a hágai Nemzetközi Bíróság előtt képviselt magyar álláspont érvényesítésének esélyeit.

2.1 A nemzetközi per tárgyát képező mű egyes elemeinek a magyar fél részéről történő továbbépítése (keresztgát a Dunán), illetve részleges üzembe helyezése (a dunakiliti duzzasztó) a Nemzetközi Bíróság döntését szükségképpen a jelenlegi status quo elismerése felé terelné.

2.2 Pusztán jogértelmezés kérdése, hogy megteremthető-e a jelen határozati javaslat törvényes alapja, az 1992. évi XL. törvény hatályon kívül helyezése nélkül. (E törvényben mondtuk ki a magyar–csehszlovák szerződés felmondását. – A szerk.) Ez ugyanis megtiltja az 1977. évi államközi szerződésben foglalt mű fő létesítményeinek üzembe helyezését. A törvény érvénytelenítésével azonban Magyarország visszatérne az 1977. évi szerződésben kinyilvánított és 1989-ig fenntartott álláspontjához. Ezzel megszűnne a hágai Nemzetközi Bírósághoz benyújtott keresetünk jogi alapja. A magyar álláspont megalapozásában fontos szerepet játszó ökológiai érvek hitele is megkérdőjeleződik, amennyiben a leginkább hibáztatott eljárást (a duzzasztást) tettleg eszközölnénk.

2.3 A tervezett gát költség-előirányzata, melyet az egyes javaslattevők 400–900 millió forintban jelölnek meg, az elbontás költségeit pedig ennek másfélszeresére teszik, nem ideiglenes megoldásra utalnak.

2.4 A közös Duna-szakasz visszaduzzasztása nem a szigetközi vízpótlást, hanem a „C” variáns létesítményeinek biztonságát szolgálja: növelné a szlovákiai tározó töltéseinek állékonyságát, mivel csökkenne a jelenlegi nagy vízszintkülönbség okozta egyoldalú hidrosztatikus nyomás.

Végül minden jel arra utal, hogy a duzzasztáson alapuló vízpótlás az idei vegetációs időszakban érdemi hatást már semmiképpen sem fejt ki, mert legkorábban május végére készülhet el. 1996-ban pedig a hágai bíróság esedékes döntése alapján már a végleges rendezésnek megfelelő műszaki intézkedéseket lehetne foganatosítani.

A keresztgát megépítését szorgalmazó, H/465. számú országgyűlési határozati javaslat tehát téves előfeltevéseken alapul, végrehajtása Magyarország elemi érdekeit sértené anélkül, hogy az ökológiai károkat számottevően mérsékelné.

Borsos Béla, Endreffy Zoltán, György Lajos, Fleischer Tamás, Karátson Gábor, Lányi András, Mészáros Ferenc, Perczel Anna, Vida Gábor

• Belföld