1921-ben Szófiában látott napvilágot a nagy hatású Eurázsia-mozgalmat elindító Exodus Keletre című tanulmánykötet. Szerzői, többnyire emigráns orosz gondolkodók (Gumiljov földrajztudós, Trubeckoj nyelvész, Florovszkij filozófus, Lev Karszavin történész, Vernadszkij jogteoretikus stb.) abból indulnak ki, hogy az 1917-es forradalom nem feltétlenül elutasítandó jelenség, igaz ugyan, hogy a bolsevizmus nem orosz, hanem idegen, nyugati eredetű eszme, de az ezt megvalósító „októberi fordulat” mégiscsak megszakítja Oroszország I. Péter által indított erőszakos europaizálását, sőt: „visszaázsiasítja” azt. Ez azonban nem katasztrófa, hanem éppenséggel az immár két évszázados orosz/európai dilemma feloldási tehetősége. Az Eurázsia-hívők a bolsevizmus „következményét”, a szocializmust elutasítják: ideáljuk az erős egyházi tekintélyen alapuló („teokratikus”) állam. Fő „világi” eszmeként a nacionalizmust ajánlják, ez azonban náluk „az eurázsiai népek teljes körét lefedi, melyben az orosz nép központi helyet foglal el”. Politikai szemléletük – Oroszország nemzeti szelleme és geopolitikai helyzete folytán sohasem lehet demokratikus – egy részüket a harmincas években a szovjethatalommal való együttműködésre indította. Ennek ellenére az Eurázsia-elmélet a Szovjetunióban egészen a nyolcvanas évek végéig szigorúan titkosnak és tiltottnak minősült, azóta viszont példátlan reneszánszát éli. Nemcsak tudományos műhelyek tárgya, hanem moszkvai utcai árusok slágere: a leghevesebb patriótatüntetésektől az ortodox kommunista nagygyűlésekig mindenütt lehet kapni könyveiket.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 10 hét
10 év 10 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 14 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét