Skip to main content

Hogyan lesz a vallásból nemzet?

Vissza a főcikkhez →


Bosznia-Hercegovina helyzete, ha lehet, még bonyolultabb, mint Szlovéniáé vagy Horvátországé, bár függetlenségét az utóbbi két országéhoz hasonlóan számos ország (az EK is) elismerte már, s az elmúlt hét végén mindhárom ország felvételt nyert az ENSZ-be. Bosznia-Hercegovínát ugyanis alapvetően három nemzetiség, a szerb, a horvát és a „muzulmán” lakja. Világviszonylatban is meglehetősen egyedülálló, hogy a volt Jugoszláviában a muszlimok több mint két évtizede „államalkotó nemzet”-nek számítanak. (Ehhez hasonló helyzet Kínában fordul elő, ahol a muszlimokat nemzeti kisebbségként tartják számon.)

Az 1971-ben tartott népszámlálás hozott fordulatot, amikor is a muszlimok önálló nemzetiséghez tartozóként jelölhették meg magukat, szemben a korábbi felekezeti hovatartozással. Nyilván ennek is része volt abban, hogy számuk az egy évtizeddel korábbi népszámláláshoz képest csaknem megkétszereződött, 1,7 millióra nőtt. Ennél még tovább ment az 1981-es népszámlálás, amelynek útmutatója az alábbi módon jelölté még „Jugoszlávia népeit”: crnagorac, horvát, macedón, muzulmán, szlovén, szerb. Így váltak a muszlimok felekezetből először muzulmán nemzetiséggé (etnikummá), majd Jugoszlávia egyik népévé.

Ezt a döntést természetesen komoly viták előzték meg, hiszen sokan azt az álláspontot képviselték, hogy csupán szerb–muzulmán, horvát–muzulmán stb. létezik. Az ütközőpontot elsősorban a boszniai muszlimok (bosnyákok) jelentették. A mai utódállamokban a kérdés még bonyolultabb. A volt Jugoszlávia muszlint népességének többsége Bosznia-Hercegovinában él. Az itteni, 4,3 millió főre becsült összlakosság 43,7 százaléka muszlint, 31,4 százaléka szerb és 17,3 százaléka horvát, Az itteni muszlimokat sokan muzulmán nemzetiségű-, bosnyák nyelvű- és iszlám hitűként tartják nyilván. Rajtuk kívül azonban más utódállamokban is viszonylag jelentős számban élnek muszlimok. Az új, „harmadik” Jugoszlávia 10,5 millió főre becsült lakosa közül 16,6 százalék az albánok (akik zömmel maguk is muszlimok) és 3,1 százalék a „muzulmánok” aránya.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon