Legújabb számában a Liga tájékoztató lapja, a Liga Harsona többek között azt kérdezi a két elnökjelölttől: hol éreznek különbséget vagy azonosságot a másik jelölt céljaival, programjával. Íme a válaszok:
Horn Gábor: Csabával nagyon régóta dolgozom együtt. Hasonlóan gondolkodunk sok kérdésben, de különbözőképpen cselekszünk. Úgy látom, a Liga egészét tekintve, minden nehézsége ellenére megerősödött, Csaba ezt nem így értékeli. Fontosnak tartom, hogy viszonylag békés állapotot teremtettünk a szakszervezetek között, nem semmiztek ki bennünket, ha ez nem így történt volna, komoly működési zavarok keletkeztek volna a Ligában. Én egy kicsit „földönjáróbb” ember vagyok, úgy látom, korlátozottabbak a lehetőségeink. Kisebb, végrehajtható feladatokat szeretek kitűzni magam elé. Nem szeretem a luftballonokat, nem szeretek ígérgetni, azt szeretem, ha mindenki elvégzi a feladatát, mert így lehet eredményeket elérni.
Őry Csaba: A céljaink közösek, ugyanazt – erős, hiteles, szabad és független szakszervezeteket – akarunk. Ezért dolgozunk egy szervezetben. A különbségek részben stíluskülönbségek. Ezek lehetnek fontosak, de nem meghatározóak. Én fontosnak tartom, hogy a Liga jövőbeni működésében a társadalmi munkás jelleg mellett a szakszervezeteknek teljesen elkötelezeti, hivatásos munka kerüljön túlsúlyba. Fontosnak tartom, de nem értékelem túl a nagypolitikában elért sikereinket, viszont alapvető változást igénylek szervezetépítésünkben, az új, kapitalista viszonyok közötti érdekvédelmi munka megtanulásában. (…)
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 13 hét
8 év 38 hét
8 év 42 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 47 hét