Vissza a főcikkhez →

Május 6-án este Koszigin elvtárs az SZKP Politikai Bizottsága megbízásából telefonon kérte Kádár elvtársat, hogy május 8-án inkognitóban látogasson el Moszkvába, ahol a nap második felében őt, Gomulka, Ulbricht és Zsivkov elvtársat tájékoztatnák a csehszlovák vezetőkkel folytatott május 4-i tárgyalásokról, egyben véleményt cserélnének a további teendőkről.

A május 8-i moszkvai megbeszélés hat és fél órát tartott. (…)

Brezsnyev elvtárs egyórás tájékoztatást adott a Dubcek, Csernik, Smrkovsky és Bilák elvtárssal folytatott május 4-i beszélgetésről. Ezt követően a testvérpártok első titkárai több mint négyórás eszmecserét folytattak a Csehszlovákiában kialakult helyzetről és a levonandó következtetésekről. (…)

I.

1. A csehszlovák vezetőkkel folytatott beszélgetésekről, valamint a csehszlovákiai események szovjet értékeléséről, a következtetésekről Brezsnyev elvtárs az alábbiakat mondotta:

Az összejövetelt szovjet részről kezdeményezték. Először arra gondoltak, hogy Brezsnyev elvtárs négyszemközt beszél Dubcek elvtárssal, később úgy vélték, jobb, ha ott lesznek a helyzet veszélyeit ma már felismerő elvtársak, Bilák és Kolder is. Dubcek elvtárs először húzta a találkozót, majd az utolsó pillanatban közölte, hogy Kolder helyett Smrkovsky jön.

A találkozón előbb a csehszlovák elvtársak adtak tájékoztatást. Dubcek elvtárs két órát beszélt, majd Csernik, Smrkovsky és Bilák elvtárs szólt hozzá. Dubcek elvtárs drezdai felszólalásához hasonló módon beszélt. Azt ismételte, Csehszlovákiában a múlt hibáinak kijavítása folyik. A mostani helyzettel kapcsolatban csak megnyugtató dolgokat mondott, általánosságok hangoztatásával biztosította a szovjet vezetést az ügyek pozitív kimeneteléről. Konkrét, konstruktív lépésekről nem beszélt.

Dubcekről a szovjet vezetés egyelőre csak azt mondhatja bizonyossággal, hogy gyenge, naiv, tapasztalatlan ember. De lehetséges, többről van szó, ravaszkodik, a lelke mélyén valami más lehet. (…)

A csehszlovák elvtársak szavaira Brezsnyev, Podgornij és Koszigin elvtárs válaszolt. Miután a csehszlovákiai helyzet Drezda óta tovább romlott, Brezsnyev elvtársék még élesebben, még keményebben beszéltek. E tekintetben a beszélgetés két Drezdával ért fel. A szovjet vezetők feltárták az ellenforradalom egész panorámáját, rámutattak, hogy a csehszlovák pártvezetés határozatlan, nem egységes, ölbe tett kézzel ül, miközben az ellenforradalom támad, egyik pozíciót a másik után foglalja el, hogy végül is vérontás nélkül elszigetelje, majd megdöntse a rendszert. A helyzet romlásának illusztrálása céljából szovjet részről rámutattak: az információs szervek változatlanul a párt ellen tevékenykednek; a sajtó beavatkozik a lengyel belügyekbe, becsmérli a LEMP vezetőit; a május 1-i felvonuláson az ellenforradalmi erők már szervezetten léptek fel; nyugaton nyitott a határ, naponta 40-50 ezer turista lép be szabadon. Új jelenség a szovjetellenes megnyilatkozások számának gyors növekedése is.

A helyzet konszolidálása érdekében Brezsnyev elvtársék a Jakubovszkij által javasolt hadgyakorlat mielőbbi, lehetőleg május 10-12. körüli megtartását szorgalmazták. A Szovjetunió Kommunista Pártja véleménye szerint a Varsói Szerződés tagországai katonai egységeinek megjelenése felbátorítaná az egészséges erőket, magához térítené a csehszlovák néphadsereget, meghunyászkodásra késztetné az ellenséget.

Dubcek elvtárs e kérdésben nem mondott ellent. Elvben, időpont megjelölése nélkül egyetértett annak megtartásával.

Brezsnyev elvtársék ismételten aláhúzták a tájékoztató szervek kézbevételének fontosságát. Egyben figyelmeztették Dubcek elvtárséket: a szovjetellenes támadásokra válaszolni fognak. A rehabilitáció kapcsán javasolták, hogy azt a nyilvánosság kizárásával, a párton belül végezzék el.

Végső konklúzióként, anélkül hogy ez fenyegetésnek tűnnék, Brezsnyev elvtársék világosan érzékeltették Dubcek elvtársékkal: az események romlása esetén, bizonyos körülmények között a Szovjetunió nem marad közömbös, s a szocialista Csehszlovákia megőrzése érdekében kész a legmesszebbmenő lépések megtételére is.

A beszélgetés végén Dubcek elvtárs megígérte, hogy hazatérve az elnökség még egyszer megvizsgálja a helyzetet. Biztosította az SZKP-t, hogy minden rendbe fog jönni. (…)

Brezsnyev elvtárs tájékoztatójához Ulbricht, Kádár, Zsivkov és Gomulka elvtárs szólt hozzá.

2. Ulbricht elvtárs egyetértett Brezsnyev elvtárs elemzésével és következtetéseivel. A helyzet romlott, az események tendenciája nem a konszolidálás, hanem a szocialista vívmányok további feladása irányában hat. Ma a Csehszlovák Kommunista Párt már kisebbségben van az országban.

A mostani helyzet több ok miatt állt elő. Az 1948. februári fordulatot nem követte a burzsoá nézetek és illúziók elleni harc. Az elmúlt évtizedben – még Novotny elvtárs idején – szabadon folyt a nyugati ideológia behatolása. Az 1968 januárjában hatalomra jutott pártvezetés nem az ellenséggel harcol, hanem a múlt befeketítésével foglalkozik, ezzel tovább demoralizálja a pártot és a népet.

Csehszlovákia megmentéséért hosszú és bonyolult harcot kell folytatnunk. A jelenlegi legfontosabb feladat: a párton belül harcolni kész, egészséges mag felkutatása. E tekintetben Dubcek, Smrkovsky, Csernik, Sik reménytelen eset. Talán Kolder és Bilák jelentheti az új centrumot. A hadgyakorlatot ennek az új magnak a támogatására kell felhasználni. (…)

3. Kádár elvtárs megköszönte Brezsnyev elvtárs tájékoztatóját, majd hangsúlyozta: a csehszlovák kérdésben, lehetséges, még többször kell találkoznunk.

Jelenleg a legfontosabb a helyzet pontos megítélése, mert a következtetések attól függnek. Drezdában felindultan, élesen beszéltünk arról, hogy az ellenforradalom szabadon jár Prágában. Bizonyos elemeiben ez igaz, de ne csak a felszíni jelenségekből induljunk ki. A helyzet értékelése, a következtetések levonása érdekében pontosabbnak kell lenni. Ha az ember úgy veszi, hogy Mao Ce-tung és társai nem normális emberek, Castro kispolgár, Ceausescu nacionalista, a csehszlovákok pedig megbolondultak, ezzel nem tudjuk elintézni a dolgot. A helyzet pontosabb megítéléséhez bizonyos társadalmi elemzésekből, szükségszerűségek vizsgálatából kell kiindulni.

A helyzet vizsgálatánál világosan kell látnunk, hogy Csehszlovákiában nem 1968 januárjában kezdődtek a dolgok. Ott régebbi folyamatokról van szó, amelyek aláásták a párt tekintélyét. Hosszú időn át nagyon sok rosszat kellett ahhoz tenni, hogy ilyen helyzet álljon elő. Ezért ha személyeket bírálunk, bár ez nem a mi dolgunk, először Novotny elvtársat kell elmarasztalni, s csak aztán Dubcek elvtársat.

Jelenleg Csehszlovákiában nem ellenforradalom van, hanem harc indult a múltban elkövetett hibák kijavításáért, de a vezetés gyenge, nem tartja kezében a pártot, az államot, a társadalmat.

Dubcek és a körülötte lévő emberek tisztességes kommunisták, akik sok naivsággal, olyan elképzeléssel, hogy vesszen a világ, de legyen igazság, az ismert hibák ellen kezdtek harcolni. Január valóban határvonal volt, kinyitotta a szelepeket.

A zavarodottság méreteit mutatja az akcióprogram is, amelyik önmagában egy nagy nulla. Hiba volt, hogy egy ilyen felelősségteljes periódusban a párt legjobb emberei szavakon rágódtak. Az akcióprogram egy kompromisszum, abba minden belefér, s azt mindenki önkényesen értelmezheti.

A Politikai Bizottságban mi úgy látjuk, a helyzet veszélyes, de az ellenforradalom erői még nem kerekedtek felül. A harc végső soron Csehszlovákiában, a párton, a munkásosztályon, a népen belül fog eldőlni. Ebből következnek a mi teendőink: mindent megtenni, ami segíti a kommunista kibontakozást ebből a nehéz helyzetből, és semmi olyat, ami ellenségeink kezére játszhat.

A legfontosabb: kell, hogy a csehszlovák vezetésben legyenek olyanok, akiket segítünk, akik segítségünket igénylik, helyeslik. Jelenleg a legtöbb erőt Dubcekék erősítésére kellene fordítani, őket támogatni, hogy megerősödjenek, hogy segítségnyújtásunk hasznos legyen. Ők sok tekintetben tapasztalatlanok, de ezekről a dolgokról is beszélni kell velük.

Dubcekéknek csak egy útjuk van: egyrészt harcolniuk kell a régi hibák ellen, meg kell mondaniuk, minek a megismétlődését nem akarják. Másrészt harcolniuk kell a jobboldali elemek, az imperializmus ellen. S minél jobban nő a jobboldali veszély, annál élesebben kell ellene fellépni. Ha nem adják rá a fejüket a kétfrontos harcra, akkor elvesztek. Segítenünk kell Dubcekéknek az ellenforradalom elleni nyílt harc vállalásában.

Egyedül fegyveres erővel nem tudjuk megoldani a problémát, mert ezek bonyolult politikai kérdések. Érdemes arra is emlékezni, hogy 1956-ban Magyarországon, bár ott voltak a szovjet csapatok, az ellenforradalom kirobbantására jó ürügy volt a szovjet csapatok beavatkozása. (…)

Egyetértünk azzal is, hogy Jakubovszkij elvtársék foglalkozzanak a hadgyakorlat gondolatával, dolgozzanak ki javaslatokat, de a legfontosabb feladat: a csehszlovák vezetés egészséges magvának erősítése. Ha Dubceket nem sikerül megerősíteni, a helyzet rosszabbodik, a harc feltételei romlanak. Dubcek félreállítása a csehszlovák párt szétesését jelentheti.

4. Zsivkov elvtárs közölte, hogy egyetért Brezsnyev elvtárs elemzésével és következtetéseivel.

A csehszlovák helyzetről adott összefoglalójában Zsivkov elvtárs alapvetően megismételte a bolgár párt- és kormányküldöttség prágai látogatása után pártunkhoz is eljuttatott anyag megállapításait. Az írásos információn túlmenően megállapította, hogy Csehszlovákiában ellenforradalmi szituáció van. Vannak ugyan jelentős egészséges erők, de azok szervezetlenek, demoralizálódtak. A párton belüli központ csupán spanyolfalnak használja Dubceket. Ez a központ, a CSKP KB-től függetlenül, saját futárain keresztül, már felvette a kapcsolatot az olasz, az angol, a jugoszláv és a román párttal, hogy támogatást találjon náluk.

A jelenlegi pártvezetés, Dubcekkel az élen, megtisztítja az utat az ellenforradalom előtt. Dubcek alkalmatlan a vezetésre, nem tartja kézben az ügyeket, nem képes az emberek mozgósítására, harcbavitelére. Állandóan gyűlésekre jár, beszédeket mond, órákig tárgyal diákokkal. Fizikailag és szellemileg teljesen kimerült, naponta 1-2 órát alszik. (…)

Miután Dubcek alkalmatlan a vezetésre, egyetért azzal, hogy Kolder és Bilák vezetésével egy új, egészséges mag jöjjön létre.

5. Gomulka elvtárs egyetértett azzal, hogy e kérdésekben még nemegyszer kell találkozni.

Megállapította, hogy a csehszlovák helyzet megítélésében nincs közös értékelés. Sajnálatát fejezte ki ezért, mert sok év óta először fordul elő, hogy egy nagy kérdésben nem ért egyet Kádár elvtárssal.

Csehszlovákiában ellenforradalom van. A megtévesztő az, hogy az ellenforradalom erői, a múltból tanulva, a világban meglévő erőviszonyokat figyelembe véve, a szocializmus megjavításának leple alatt tevékenykednek, a szocialista demokrácia kiszélesítését szorgalmazzák. (…)

Jelenleg Csehszlovákiának a szocialista úton való megtartásáért, a nyugatról keletre történő átorientálásáért kell harcolni.

Nem ért egyet a kétfrontos harc tézisével. Csehszlovákiában már rég nincsenek konzervatív erők, ott a harcot egy fronton – a revizionizmus és az ellenforradalom ellen kell folytatni. (…)

Lehetséges, hogy Dubcek jó szándékú ember, de objektíven, tetteivel az ellenforradalom útját egyengeti. Ő állandóan a szocialista demokráciáról beszél, ugyanakkor a demokráciát soha annyira nem nyomták el, mint most Csehszlovákiában. Nem tekinthető kizártnak, hogy az ő nevének felhasználásával a szocialista demokrácia a burzsoázia osztály diktatúrájává változik. Lehetséges, maga Dubcek azt sem tartja kizártnak, hogy neki előbb-utóbb félre kell állnia.

Nem mondaná, hogy a vezetés minden tagja kommunista. Az életben nincsenek változatlan sémák. Lehet, hogy valaki korábban jó kommunista volt, de ma már revizionista. Ez vonatkozik Kriegelre, Pavelre és másokra is. (…)

A követendő teendőket illetően: helyes lenne megtartani a hadgyakorlatot, lehetőleg még május közepéig. Ehhez meg kell szerezni a CSKP elnökségének és a kormánynak a hozzájárulását. Ezt a kérdést közösen kell szorgalmaznunk a csehszlovák vezetőknél. A hadgyakorlat őszi megtartása már késő lenne.

A helyzet bonyolultsága megköveteli, hogy az öt testvérpárt vezetése állandó kapcsolatban maradjon egymással.

6. E napirendi pont befejezésekor Brezsnyev elvtárs megállapította, hogy az eszmecsere fontos és felelősségteljes volt, most még sokoldalúbban, szélesebben látjuk a képet, világosabbak a tennivalók is. Leszögezte, hogy bár nincs egyetértés a helyzet megítélésében, a teendőket illetően közösek a vélemények. Megjegyezte, a helyzet értékelése kapcsán Bilák magáévá tette, hogy az ellenforradalom sétál Prágában.

Egyetértés van abban, hogy a hibákat a rendszer keretein belül ki kell javítani, ugyanakkor a fő feladat: harc a revizionistákkal és az ellenforradalommal. Közös a véleményünk abban is, hogy meg kell tartanunk a szocialista Csehszlovákiát, segítséget kell nyújtanunk, hogy a CSKP a marxizmus-leninizmus elvei alapján álló vezető erő maradhasson. Most a konszolidáció elérése a feladat. A ma hatalmon lévő vezetők között keresnünk kell azokat az erőket, amelyek készek harcolni az ellenforradalom ellen. Ha közöttük ilyenek nem akadnak, akkor a nevektől függetlenül meg kell találnunk azokat, akik képesek erre. (…)

Az akcióprogramot egyelőre ne támadjuk, hasonló módon helytelen lenne az egész vezetés tűz alá vétele is.

• Befejezetlen jelen