Skip to main content

Jelentés az MSZMP Politikai Bizottságának

Vissza a főcikkhez →


Május 6-án este Koszigin elvtárs az SZKP Politikai Bizottsága megbízásából telefonon kérte Kádár elvtársat, hogy május 8-án inkognitóban látogasson el Moszkvába, ahol a nap második felében őt, Gomulka, Ulbricht és Zsivkov elvtársat tájékoztatnák a csehszlovák vezetőkkel folytatott május 4-i tárgyalásokról, egyben véleményt cserélnének a további teendőkről.

A május 8-i moszkvai megbeszélés hat és fél órát tartott. (…)

Brezsnyev elvtárs egyórás tájékoztatást adott a Dubcek, Csernik, Smrkovsky és Bilák elvtárssal folytatott május 4-i beszélgetésről. Ezt követően a testvérpártok első titkárai több mint négyórás eszmecserét folytattak a Csehszlovákiában kialakult helyzetről és a levonandó következtetésekről. (…)

I.

1. A csehszlovák vezetőkkel folytatott beszélgetésekről, valamint a csehszlovákiai események szovjet értékeléséről, a következtetésekről Brezsnyev elvtárs az alábbiakat mondotta:

Az összejövetelt szovjet részről kezdeményezték. Először arra gondoltak, hogy Brezsnyev elvtárs négyszemközt beszél Dubcek elvtárssal, később úgy vélték, jobb, ha ott lesznek a helyzet veszélyeit ma már felismerő elvtársak, Bilák és Kolder is. Dubcek elvtárs először húzta a találkozót, majd az utolsó pillanatban közölte, hogy Kolder helyett Smrkovsky jön.

A találkozón előbb a csehszlovák elvtársak adtak tájékoztatást. Dubcek elvtárs két órát beszélt, majd Csernik, Smrkovsky és Bilák elvtárs szólt hozzá. Dubcek elvtárs drezdai felszólalásához hasonló módon beszélt. Azt ismételte, Csehszlovákiában a múlt hibáinak kijavítása folyik. A mostani helyzettel kapcsolatban csak megnyugtató dolgokat mondott, általánosságok hangoztatásával biztosította a szovjet vezetést az ügyek pozitív kimeneteléről. Konkrét, konstruktív lépésekről nem beszélt.

Dubcekről a szovjet vezetés egyelőre csak azt mondhatja bizonyossággal, hogy gyenge, naiv, tapasztalatlan ember. De lehetséges, többről van szó, ravaszkodik, a lelke mélyén valami más lehet. (…)

A csehszlovák elvtársak szavaira Brezsnyev, Podgornij és Koszigin elvtárs válaszolt. Miután a csehszlovákiai helyzet Drezda óta tovább romlott, Brezsnyev elvtársék még élesebben, még keményebben beszéltek. E tekintetben a beszélgetés két Drezdával ért fel. A szovjet vezetők feltárták az ellenforradalom egész panorámáját, rámutattak, hogy a csehszlovák pártvezetés határozatlan, nem egységes, ölbe tett kézzel ül, miközben az ellenforradalom támad, egyik pozíciót a másik után foglalja el, hogy végül is vérontás nélkül elszigetelje, majd megdöntse a rendszert. A helyzet romlásának illusztrálása céljából szovjet részről rámutattak: az információs szervek változatlanul a párt ellen tevékenykednek; a sajtó beavatkozik a lengyel belügyekbe, becsmérli a LEMP vezetőit; a május 1-i felvonuláson az ellenforradalmi erők már szervezetten léptek fel; nyugaton nyitott a határ, naponta 40-50 ezer turista lép be szabadon. Új jelenség a szovjetellenes megnyilatkozások számának gyors növekedése is.

A helyzet konszolidálása érdekében Brezsnyev elvtársék a Jakubovszkij által javasolt hadgyakorlat mielőbbi, lehetőleg május 10-12. körüli megtartását szorgalmazták. A Szovjetunió Kommunista Pártja véleménye szerint a Varsói Szerződés tagországai katonai egységeinek megjelenése felbátorítaná az egészséges erőket, magához térítené a csehszlovák néphadsereget, meghunyászkodásra késztetné az ellenséget.

Dubcek elvtárs e kérdésben nem mondott ellent. Elvben, időpont megjelölése nélkül egyetértett annak megtartásával.

Brezsnyev elvtársék ismételten aláhúzták a tájékoztató szervek kézbevételének fontosságát. Egyben figyelmeztették Dubcek elvtárséket: a szovjetellenes támadásokra válaszolni fognak. A rehabilitáció kapcsán javasolták, hogy azt a nyilvánosság kizárásával, a párton belül végezzék el.

Végső konklúzióként, anélkül hogy ez fenyegetésnek tűnnék, Brezsnyev elvtársék világosan érzékeltették Dubcek elvtársékkal: az események romlása esetén, bizonyos körülmények között a Szovjetunió nem marad közömbös, s a szocialista Csehszlovákia megőrzése érdekében kész a legmesszebbmenő lépések megtételére is.

A beszélgetés végén Dubcek elvtárs megígérte, hogy hazatérve az elnökség még egyszer megvizsgálja a helyzetet. Biztosította az SZKP-t, hogy minden rendbe fog jönni. (…)

Brezsnyev elvtárs tájékoztatójához Ulbricht, Kádár, Zsivkov és Gomulka elvtárs szólt hozzá.

2. Ulbricht elvtárs egyetértett Brezsnyev elvtárs elemzésével és következtetéseivel. A helyzet romlott, az események tendenciája nem a konszolidálás, hanem a szocialista vívmányok további feladása irányában hat. Ma a Csehszlovák Kommunista Párt már kisebbségben van az országban.

A mostani helyzet több ok miatt állt elő. Az 1948. februári fordulatot nem követte a burzsoá nézetek és illúziók elleni harc. Az elmúlt évtizedben – még Novotny elvtárs idején – szabadon folyt a nyugati ideológia behatolása. Az 1968 januárjában hatalomra jutott pártvezetés nem az ellenséggel harcol, hanem a múlt befeketítésével foglalkozik, ezzel tovább demoralizálja a pártot és a népet.

Csehszlovákia megmentéséért hosszú és bonyolult harcot kell folytatnunk. A jelenlegi legfontosabb feladat: a párton belül harcolni kész, egészséges mag felkutatása. E tekintetben Dubcek, Smrkovsky, Csernik, Sik reménytelen eset. Talán Kolder és Bilák jelentheti az új centrumot. A hadgyakorlatot ennek az új magnak a támogatására kell felhasználni. (…)

3. Kádár elvtárs megköszönte Brezsnyev elvtárs tájékoztatóját, majd hangsúlyozta: a csehszlovák kérdésben, lehetséges, még többször kell találkoznunk.

Jelenleg a legfontosabb a helyzet pontos megítélése, mert a következtetések attól függnek. Drezdában felindultan, élesen beszéltünk arról, hogy az ellenforradalom szabadon jár Prágában. Bizonyos elemeiben ez igaz, de ne csak a felszíni jelenségekből induljunk ki. A helyzet értékelése, a következtetések levonása érdekében pontosabbnak kell lenni. Ha az ember úgy veszi, hogy Mao Ce-tung és társai nem normális emberek, Castro kispolgár, Ceausescu nacionalista, a csehszlovákok pedig megbolondultak, ezzel nem tudjuk elintézni a dolgot. A helyzet pontosabb megítéléséhez bizonyos társadalmi elemzésekből, szükségszerűségek vizsgálatából kell kiindulni.

A helyzet vizsgálatánál világosan kell látnunk, hogy Csehszlovákiában nem 1968 januárjában kezdődtek a dolgok. Ott régebbi folyamatokról van szó, amelyek aláásták a párt tekintélyét. Hosszú időn át nagyon sok rosszat kellett ahhoz tenni, hogy ilyen helyzet álljon elő. Ezért ha személyeket bírálunk, bár ez nem a mi dolgunk, először Novotny elvtársat kell elmarasztalni, s csak aztán Dubcek elvtársat.

Jelenleg Csehszlovákiában nem ellenforradalom van, hanem harc indult a múltban elkövetett hibák kijavításáért, de a vezetés gyenge, nem tartja kezében a pártot, az államot, a társadalmat.

Dubcek és a körülötte lévő emberek tisztességes kommunisták, akik sok naivsággal, olyan elképzeléssel, hogy vesszen a világ, de legyen igazság, az ismert hibák ellen kezdtek harcolni. Január valóban határvonal volt, kinyitotta a szelepeket.

A zavarodottság méreteit mutatja az akcióprogram is, amelyik önmagában egy nagy nulla. Hiba volt, hogy egy ilyen felelősségteljes periódusban a párt legjobb emberei szavakon rágódtak. Az akcióprogram egy kompromisszum, abba minden belefér, s azt mindenki önkényesen értelmezheti.

A Politikai Bizottságban mi úgy látjuk, a helyzet veszélyes, de az ellenforradalom erői még nem kerekedtek felül. A harc végső soron Csehszlovákiában, a párton, a munkásosztályon, a népen belül fog eldőlni. Ebből következnek a mi teendőink: mindent megtenni, ami segíti a kommunista kibontakozást ebből a nehéz helyzetből, és semmi olyat, ami ellenségeink kezére játszhat.

A legfontosabb: kell, hogy a csehszlovák vezetésben legyenek olyanok, akiket segítünk, akik segítségünket igénylik, helyeslik. Jelenleg a legtöbb erőt Dubcekék erősítésére kellene fordítani, őket támogatni, hogy megerősödjenek, hogy segítségnyújtásunk hasznos legyen. Ők sok tekintetben tapasztalatlanok, de ezekről a dolgokról is beszélni kell velük.

Dubcekéknek csak egy útjuk van: egyrészt harcolniuk kell a régi hibák ellen, meg kell mondaniuk, minek a megismétlődését nem akarják. Másrészt harcolniuk kell a jobboldali elemek, az imperializmus ellen. S minél jobban nő a jobboldali veszély, annál élesebben kell ellene fellépni. Ha nem adják rá a fejüket a kétfrontos harcra, akkor elvesztek. Segítenünk kell Dubcekéknek az ellenforradalom elleni nyílt harc vállalásában.

Egyedül fegyveres erővel nem tudjuk megoldani a problémát, mert ezek bonyolult politikai kérdések. Érdemes arra is emlékezni, hogy 1956-ban Magyarországon, bár ott voltak a szovjet csapatok, az ellenforradalom kirobbantására jó ürügy volt a szovjet csapatok beavatkozása. (…)

Egyetértünk azzal is, hogy Jakubovszkij elvtársék foglalkozzanak a hadgyakorlat gondolatával, dolgozzanak ki javaslatokat, de a legfontosabb feladat: a csehszlovák vezetés egészséges magvának erősítése. Ha Dubceket nem sikerül megerősíteni, a helyzet rosszabbodik, a harc feltételei romlanak. Dubcek félreállítása a csehszlovák párt szétesését jelentheti.

4. Zsivkov elvtárs közölte, hogy egyetért Brezsnyev elvtárs elemzésével és következtetéseivel.

A csehszlovák helyzetről adott összefoglalójában Zsivkov elvtárs alapvetően megismételte a bolgár párt- és kormányküldöttség prágai látogatása után pártunkhoz is eljuttatott anyag megállapításait. Az írásos információn túlmenően megállapította, hogy Csehszlovákiában ellenforradalmi szituáció van. Vannak ugyan jelentős egészséges erők, de azok szervezetlenek, demoralizálódtak. A párton belüli központ csupán spanyolfalnak használja Dubceket. Ez a központ, a CSKP KB-től függetlenül, saját futárain keresztül, már felvette a kapcsolatot az olasz, az angol, a jugoszláv és a román párttal, hogy támogatást találjon náluk.

A jelenlegi pártvezetés, Dubcekkel az élen, megtisztítja az utat az ellenforradalom előtt. Dubcek alkalmatlan a vezetésre, nem tartja kézben az ügyeket, nem képes az emberek mozgósítására, harcbavitelére. Állandóan gyűlésekre jár, beszédeket mond, órákig tárgyal diákokkal. Fizikailag és szellemileg teljesen kimerült, naponta 1-2 órát alszik. (…)

Miután Dubcek alkalmatlan a vezetésre, egyetért azzal, hogy Kolder és Bilák vezetésével egy új, egészséges mag jöjjön létre.

5. Gomulka elvtárs egyetértett azzal, hogy e kérdésekben még nemegyszer kell találkozni.

Megállapította, hogy a csehszlovák helyzet megítélésében nincs közös értékelés. Sajnálatát fejezte ki ezért, mert sok év óta először fordul elő, hogy egy nagy kérdésben nem ért egyet Kádár elvtárssal.

Csehszlovákiában ellenforradalom van. A megtévesztő az, hogy az ellenforradalom erői, a múltból tanulva, a világban meglévő erőviszonyokat figyelembe véve, a szocializmus megjavításának leple alatt tevékenykednek, a szocialista demokrácia kiszélesítését szorgalmazzák. (…)

Jelenleg Csehszlovákiának a szocialista úton való megtartásáért, a nyugatról keletre történő átorientálásáért kell harcolni.

Nem ért egyet a kétfrontos harc tézisével. Csehszlovákiában már rég nincsenek konzervatív erők, ott a harcot egy fronton – a revizionizmus és az ellenforradalom ellen kell folytatni. (…)

Lehetséges, hogy Dubcek jó szándékú ember, de objektíven, tetteivel az ellenforradalom útját egyengeti. Ő állandóan a szocialista demokráciáról beszél, ugyanakkor a demokráciát soha annyira nem nyomták el, mint most Csehszlovákiában. Nem tekinthető kizártnak, hogy az ő nevének felhasználásával a szocialista demokrácia a burzsoázia osztály diktatúrájává változik. Lehetséges, maga Dubcek azt sem tartja kizártnak, hogy neki előbb-utóbb félre kell állnia.

Nem mondaná, hogy a vezetés minden tagja kommunista. Az életben nincsenek változatlan sémák. Lehet, hogy valaki korábban jó kommunista volt, de ma már revizionista. Ez vonatkozik Kriegelre, Pavelre és másokra is. (…)

A követendő teendőket illetően: helyes lenne megtartani a hadgyakorlatot, lehetőleg még május közepéig. Ehhez meg kell szerezni a CSKP elnökségének és a kormánynak a hozzájárulását. Ezt a kérdést közösen kell szorgalmaznunk a csehszlovák vezetőknél. A hadgyakorlat őszi megtartása már késő lenne.

A helyzet bonyolultsága megköveteli, hogy az öt testvérpárt vezetése állandó kapcsolatban maradjon egymással.

6. E napirendi pont befejezésekor Brezsnyev elvtárs megállapította, hogy az eszmecsere fontos és felelősségteljes volt, most még sokoldalúbban, szélesebben látjuk a képet, világosabbak a tennivalók is. Leszögezte, hogy bár nincs egyetértés a helyzet megítélésében, a teendőket illetően közösek a vélemények. Megjegyezte, a helyzet értékelése kapcsán Bilák magáévá tette, hogy az ellenforradalom sétál Prágában.

Egyetértés van abban, hogy a hibákat a rendszer keretein belül ki kell javítani, ugyanakkor a fő feladat: harc a revizionistákkal és az ellenforradalommal. Közös a véleményünk abban is, hogy meg kell tartanunk a szocialista Csehszlovákiát, segítséget kell nyújtanunk, hogy a CSKP a marxizmus-leninizmus elvei alapján álló vezető erő maradhasson. Most a konszolidáció elérése a feladat. A ma hatalmon lévő vezetők között keresnünk kell azokat az erőket, amelyek készek harcolni az ellenforradalom ellen. Ha közöttük ilyenek nem akadnak, akkor a nevektől függetlenül meg kell találnunk azokat, akik képesek erre. (…)

Az akcióprogramot egyelőre ne támadjuk, hasonló módon helytelen lenne az egész vezetés tűz alá vétele is.


























































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon