„Nem illenék, hogy tanácsokat adjunk ezekben a súlyos történelmi órákban. Csak azt mondhatjuk: Ti vívtátok ki a szabadságharc világraszóló győzelmét, Ti őrködtetek a nemzeti forradalom tisztaságán, Ti szerveztétek a nemzeti és munkástanácsokat, a nemzetőrséget, Ti tudjátok most legjobban, mit kell tenni és hová kell állni. Ti tudjátok, hol a helyetek! Tartsátok meg továbbra is nemzetünket az egység, a józan okosság (vagy ha úgy látjátok, az áldozatvállalás és a harc), tehát az élet útján, most, amikor az árulás és a csüggedés egy ezeréves kultúra és egy ezeréves nép elhanyatlását jelentheti. Mást nem tudunk mondani nektek, akik a pokol feltámadása ellenére is a szabadságharc államalkotó bölcs vezérei voltatok, és csodálatosan küzdöttetek. Mást nem tudunk mondani, csak annyit: Ti láttátok és Ti tudtátok eddig is, mi a teendő. A Ti szent és hős szabadságharcotok ez, és éppen ezért érezzük, hogy a mai tragikus órákban is tisztán és félreérthetetlenül fogjátok kijelölni a nemzetnek az egyetlen utat és az egyetlen lehetséges megoldását.”
(Forrás: RFE and the 1956 Hungarian Revolution, Nyílt Társadalom Archívum, Magyar Gyűjtemény.)
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 13 hét
8 év 38 hét
8 év 42 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 47 hét