Skip to main content

Perneczky Géza (1936)

Vissza a főcikkhez →


Zeneművészeti tanulmányokat végez (diploma: zongora, karvezetés), majd az ELTE BTK-n lesz művészettörténész. Könyvkiadói szerkesztőként indul, ezután 1965–70-ig a Magyar Nemzet, illetve az ÉS műkritikusa, az MTV-nél műsor-moderátor, képzőművészeti, művészetelméleti tanulmányok és könyvek szerzője. 1970-ben Kölnbe települ át, ahol 2001-ig tanár, szerzőként a német rádióállomások, művészeti intézmények, múzeumok foglalkoztatják. Egész idő alatt alkotó- és kiállítóművészként is tevékeny: konceptuális és fotómunkákat készít, fest, és részt vesz a nemzetközi mail art mozgalomban. Az elmúlt évtizedekben számos könyve és írása jelent meg.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon