Skip to main content

Szlovák pártkalauz

Vissza a főcikkhez →



Szélsőjobb-Szélsőbal<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Középpártok

Baloldal

Szlovákiai pártok

 

 

Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM)

elnök: Vladimír Meciar

30%–54

Posztkommunista; populista hatalmi csoport, az állami bürokráciára és a kevéssé iskolázott, biztonságukat féltő nagyipari tömegekre támaszkodik. Legfőbb vonzereje továbbra is az „erős államot” követelő jelszó. Etatizmusához homályos nacionalizmus társul.

Kereszténydemokrata Mozgalom (KDM)

elnök: Ján Camogursky (1991–92-ben kormányfő)

12%–21

A legstabilabb szavazóbázissal, erős klerikális háttérrel rendelkező párt, a gazdasági reformok híve. Választási listáján előkelő helyen szerepelnek az egykori Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom vezető politikusai: a párt ezzel jelentős lépést tett a polgári erők felé.

Szociáldemokrata blokk Demokratikus Baloldal Pártja (DBP)

elnök: Péter Weiss

15-20%–28

A blokk vezető ereje a volt kommunista párt, szavazóbázisa az utóbbi időben csökken, de így is biztos esélyes a kormánytagságra. A blokk további tagjai: a Jaroslav Wolf vezette Szociáldemokrata Párt és a jóval kisebb súlyú Zöldek Pártja, valamint a Földművesek Szövetsége.

Szlovák Nemzeti Párt (SZNP)

elnök: Ján Slota

8%–6

Szélsőséges nacionalista párt: a magyarokat nyíltan irredentizmussal vádolja, antiszemita jelszavakat terjeszt, a parlamenti demokráciát, valamint az európai integrációs folyamatot szlovákellenes, nemzetellenes jelenségnek tartja.

Demokratikus Unió (DU)

elnök: Jozef Moravcík (jelenleg szlovák kormányfő)

3-12%–25

Az önmagát liberálisnak nevező, rendkívül ingadozó szavazóréteggel rendelkező tömörülés listáján ott lesznek a Szlovák Nemzeti Pártból kivált Nemzeti Demokrata Párt jelöltjei is.

 

Munkásszövetség

elnök: Ján Lupták

8% – jelenleg nem tagja a parlamentnek A privatizáció leállítását, a nyugati kapcsolatok befagyasztását, formális szociális egyenlőséget hirdet.

Demokrata Párt (DP) – koalícióban a Vállalkozók és Iparosok Pártjával

elnök: Iván Miklós

5-10% – jelenleg nem tagja a parlamentnek Konzervatív jobbközép politikai csoport, szavazóbázisa egyelőre igen változó, programja kialakulatlan.

 

Magyar koalíció 10%–14

 

 

Együttélés Politikai Mozgalom

elnök: Duray Miklós

A nemzeti konzervatív értékeket képviselő laza politikai mozgalom szélein radikális nacionalista-populista nézetek is megjelennek. A magyar lakosságon belüli támogatottsága kb. 40%-os, a hármas koalíció listáján a helyek 45,5%-át kapta.

Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM)

elnök: Bugár Béla

A klasszikus kereszténydemokrata párt européer, polgári szárnyának köszönhetően nyitott a szabadelvű párt felé is, sokat tettek a koalíció civilizált létrehozásáért is. A magyar lakosságon belüli támogatottsága kb. 40%-os, a hármas koalíció listáján a helyek 45,5%-át kapta.

Magyar Polgári Párt (MPP)

elnök: A. Nagy László

Klasszikus liberális párt, támogatottsága különösen nagy a városi lakosság és a mobil vállalkozó falusi réteg körében: 20%-os népszerűségi indexéhez csupán a helyek 9%-át kapta.

A százalékos adat a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokat jelenti, a mellette levő szám a párt jelenlegi parlamenti mandátumainak számát


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon