Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

Vissza a főcikkhez →


A közelmúltbeli bukaresti eseményekkel kapcsolatban olvastam több helyen a magyar sajtóban és a Beszélőben is – melynek évek óta állandó olvasója vagyok –, hogy a „rendcsinálásban” Iliescuék oldalán a Zsil-völgyi és a máramarosi bányászok is beavatkoztak. Mivel éppen a kritikus napokban véletlenül Máramaros megyében, Nagybányán és Felsőbányán tartózkodtam, fontosnak tartom, hogy közöljem önökkel, és önökön keresztül esetleg a széles olvasótáborral, hogy onnan bizony nem mentek bányászok Bukarestbe megsegíteni a hatóságokat! Közeli ismerősöm – aki az ilbai bányában (Nagybánya mellett) dolgozik – sem tudott egyetlen hiányzó munkásról sem, és amikor a többi bányánál érdeklődött, onnan sem kapott hírt az „eltávozottakról”. A helybeliek, akik a televízióból értesültek arról, hogy a fővárosban vannak, arra gyanakszanak, hogy a bányákba beépített szekusokat verbuválták össze, ami nem meglepő, hiszen szép számmal szervezték be a munkásokat ebbe a kétes hírű szervezetbe. Különösen a 70-es években volt a titkosrendőrség kedvenc működési területe a Zsil-völgy, Hunyad megye, az ottani sztrájkok után. Kézenfekvő a megoldás, hogy a kormány az ottani embereit vetette be az Egyetem tériek és az ellenzékiek ellen.

Most már csak az a kérdés, hogy az ellenzék magyar része mikor kerül sorra? – veti fel a kérdést egyik ismerősöm. S aligha tudok mást mondani, mint azt, hogy bizakodom, az események talán mégis más irányba fordulnak, a belső felháborodás és a nemzetközi visszhang hatására.

Karcag, 1990. 06. 19.

 






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon