Skip to main content

Utólevelezők

Vissza a főcikkhez →


Egy névtelen levél 1953. március 17-én: „Hagyják abba Sztálin dicsőítését!” A másik levélíró sajátos nyelvezete megkívánja, hogy eredeti mivoltában másoljuk ide:

„Tisztelt Igazgatóság!! Nézzen a körmire annak a bitangoknak, akik a műsort csinálják. Ezek az elenség kezére dolgoznak. Utájják mindent ami magyar. Különösen a zenében, de másba is. En megkoplaltam, de az egész családom, hogy vettünk rádiót. No hiszen pénzen vettünk mérget, pedig előre megmondták, hogy borzasztó a műsor. De én nem hittem. Most eszi az életem a családom, mér nem vettem azér a pénzér krumplit, zsírt meg lisztet, vona mit enni. A műsor nem magyar rádió hanem inkáb orosz, de az orosz rádió saját nyelvét saját országát és leginkább leginkább orosz műsort ad, nálunk meg a zene főkép, de más is háromnegyedében orosz aztán tót, román, hottentotta és minden csak nem magyar. pedig mindenbe áljuk a versenyt. Ott vannak a mi világszép operettjeink, azt játszák, énekeljék, de magyarul!! meg Erkelt. ha meg nem nézem a filmet sose tudom, hogy Erkel magyar volt. Eről mér nem beszél a rádió csak mindig azok a Csajkocki huszor egy nap meg Pomádé király, meg ronda kiváncsi vőlegény meg Gorkily meg száz más írorol de magyarokrol sohase. Örül is neki Amerika nem hiába mondja, Magyarország olyan nem létezik, csak a Szovjetunió egyik gyarmatja, ahol maholnap tilos a magyar szó!! De nekünk van magyar szivünk is Sokan vagyunk és erős a markunk. Adjanak nekünk becsületes magyar rádiot!! Tanitsanak a magyar munkára magyar történelemre, mert a Bolsevik Párt történetét hallottam is meg olvastam is. De magyar Hazám történetéről egy kukkot se Csapják le a magyargyűlölőket a rádió vezetéséről, ha még olyan jo kommunisták is. Olyat tegyenek aki jo magyar érzelmű és meg is becsüli meg szereti is a magyarságot

Notárius uram kérem/ menjen be  rádioba/ aztán kard ki kard/ üsse vágja kaszabolja/ ki lenézi megcsufolja/ az igaz magyart Sok magyar munkás nevében Tót Gábor Máv főműhely”






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon