Dmitrij Prigov

Nyomtatóbarát változat

1.

Joszif Visszarionovics gyerekkorában súlyos beteg volt, 14 éves koráig járni se tudott. Akaratereje és az állandó edzés azonban meghozta gyümölcsét: fél év se telt bele, és már többpúdos súlyokat felemelt. Kimegy egyszer az utcára, és látja, hogy egy jó, testes kölyök ver egy kisebbet. Sztálin odamegy, elkergeti a támadót. Az meg így szól: „Te aztán tényleg erős vagy”. Ránéz Sztálin nagy figyelemmel, elkomolyodik, és azt feleli: „Nem én – az igazság erős”.

2.

A nép sora végképp rosszra fordult. Elmegy egyszer Joszif Visszarionovicshoz Lenin, és kérdi: „Mit tegyünk?”- Ránéz Sztálin nagy komolyan, és így szól: „Hogy mit tegyünk? – Tegyünk!”

3.

Egyszer Joszif Visszarionovics fellázította a népet, és megdöntötte a cárt. Beköszöntött a boldogság. Jön Sztálinhoz Konsztantyin nagyherceg, és így szól: „Békés világot ajánlunk néked!” Ránéz Sztálin nagy komolyan, majd mosolyogva azt feleli: „Minek kéne nekünk a világ!? Nekünk Oroszország is elég!”

4.

Bevonul egyszer Joszif Visszarionovics Berlinbe, egy tank tetején állva. Körös-körül robbanások – repkednek a lövedékek. Fut vele szemben egy német, megismeri Sztálint és felkiált: „Jön Sztálin! Kegyelmezz nékem, Istenem!” Ránéz Sztálin nagy komolyan, fáradtan elmosolyodik, és azt feleli: „Isten nem kegyelmez meg néked, mert nem szolgáltál rá. De Sztálin kegyelmet ád.” És megparancsolta máris, hogy engedjék szabadon.

5.

Ellátogat egyszer Joszif Visszarionovics a frontkórházba, és meglát egy csontsovány, sebesült katonát az ágyon fekve, amint azt mondja a szomszédjának: „Sztálin a mi erőnk!” Ránéz Sztálin nagy komolyan, és így felel: „Ha Sztálin az erőd, hát itt vagyok! Kelj fel, és járj!” A katona felállt, fogta a puskáját, és elindult.

6.

Megjön egyszer a csatából Joszif Visszarionovics, leszáll a lóról, megtörli kardját a köpenye szélébe. Odafut hozzá Anka, a golyószórós leány, és felkiált: „Jól elagyabugyáltuk a kutya fehérjét!” Ránéz Sztálin nagy komolyan, és így szól: „Jaj, Anka, Anka, hányszor mondtam már neked, nincs ilyen szó, hogy elagyabugyálni! Tessék tisztelni a nagy, orosz nyelvet!”

7.

Joszif Visszarionovics hatalmas termetű volt, már-már szégyellette is nagy, lapáttenyerét. Belép egyszer a terembe, ott ül Trockij, Zinovjev és Buharin – ezek is jól megtermett fajták –, és patkót hajlítgatnak. Kettétöri Sztálin a patkót, és kihajítja. Rájuk néz Sztálin nagy komolyan, és így szól: „Munkával mérd az erőt!”

8.

Egyszer egy éjszaka Joszif Visszarionovics kigondolta a haditervet, hogyan kell szétverni a fasiszta hordát. Hazaér, mondják neki, hogy meghalt a felesége. Ránéz Sztálin nagy komolyan az asszony hullájára, és így szól: „Győz az ember nagy dolgokban, apróságokban meg bosszút áll rajta az élet!”

9.

Felkeresi egyszer Joszif Visszarionovicsot Trockij, Zinovjev és Buharin, és így szólnak: „Itt az ideje, hogy távozz!” Kinyitja Sztálin az ablakot, a nép meg csak élteti: „Sztálin, Sztálin!” Rájuk néz Sztálin nagy komolyan, és azt feleli: „Távozom. Közéjük, a nép közé.” És elhagyta a Kremlt.

10.

A nép sora végképp rosszra fordult. Felkeresik egyszer képviselői Joszif Visszarionovicsot, és így szólnak hozzá: „Térjen vissza, Joszif Visszarionovics! Trockijt, Zinovjevet, Buharint felakasztottuk, mert nem volt igazuk!” Rájuk néz Sztálin nagy komolyan, és így szól: „Kár, hogy felakasztottátok őket. Most aztán hogy tudják meg, hogy nem volt igazuk?”

11.

Halad egyszer Joszif Visszarionovics a menet élén. Marsallok, tábornokok, kitüntetettek alig győzik mögötte tartani a lépést. Odaszalad egy katona Sztálinhoz, és így szól: „Vigyázzon, itt még golyó elé is tud kerülni!” Ránéz Sztálin nagy komolyan, fáradtan elmosolyodik, és azt feleli: „Tudok, de nem akarok!”

12.

Rázendít egyszer Radek Joszif Visszarionovics kedvenc nótájára, a „Meghalok most, meg biz én!”-re. Kérdi tőle Sztálin: „Hát a parancsom teljesítetted-e?” – „Nem” – rebegi Radek. Ránéz Sztálin nagy komolyan, és így szól: „Majd ha rászolgálsz, énekelhetsz!”

13.

Ülésezik egyszer a Legfelsőbb Tanács mindkét háza egy időben. Ülnek sorban a küldöttek, hősök, híres emberek. Belép Joszif Visszarionovics az oldalajtón. Odaszalad hozzá Vorosilov, és így szól: „Fontos államügyek várnak ránk!” Ránéz Sztálin nagy komolyan, és azt feleli: „Akkor magának szerencséje van, ha az ügyek várják! Látja, én egész életemben magam várom a nagy ügyet!”

14.

Puskin került szóba egyszer Joszif Visszarionovics társaságában. Azt mondja Bugyonnij: „Sztálin után könnyebben megértettem Puskint”. Ránéz Sztálin nagy komolyan, fáradtan elmosolyodik, és így szól: „Sztálint viszont Puskin nélkül se értheti meg!”

15.

Megy Joszif Visszarionovics egyszer, egy esős estén, és meglát egy öregembert, esőkabát nélkül, teljesen átázva. Leveszi Sztálin a magáét, ráteríti az öregre. Kérdi az öreg Sztálint: „Hé, elvtárs, kiféle lennél?” Ránéz Sztálin nagy komolyan, és így felel: „Ember lennék, ha minden embernek így segíthetnék!”

16.

Joszif Visszarionovics elé vezetik egyszer a fiát azzal, hogy ellopta egy szegény asszony bukszáját. „De semmi vész – próbálja megnyugtatni Berija –, a bukszát már visszaadtuk”. Ránéz Sztálin nagy komolyan és így szól: „A bukszát még csak-csak visszaadhattátok, de a fiamat nekem már soha.” És lelőtte a gyereket, ott helyben.

17.

Késő éjszakáig dolgozott egyszer Joszif Visszarionovics a Kremlben. Telefonál a nejének, hogy: „Gyere, sétáljunk egyet!” Sétálnak, sétálnak, egyszer megszólal a feleség: „Minek gyötröd magad folyton? Pihennél inkább egy kicsit! Meg a gyerekekkel törődnél!” Ránéz Sztálin nagy komolyan, és így szól: „Hisz épp a gyerekekkel törődök!”

18.

Sétál egyszer Joszif Visszarionovics a Vörös téren. Odaszalad hozzá egy kölyök, és kérleli: „Szereld meg, bácsi, a biciklimet!” Ránéz Sztálin nagy komolyan, fáradtan elmosolyodik, és már szereli is a biciklit. Mondja neki a kölyök: „Gyere el holnap ugyanide, bemutatlak a mamámnak, igazi jótét lélek, meglátod!” Ránéz Sztálin nagy komolyan, és így szól: „Nem tudok eljönni, fiam, ütött a halálom órája!” És másnapra meg is halt.

19.

Egyszer az amerikaiak túszul ejtettek egy csomó orosz lakost. Kihirdetik az ultimátumot: „Ha nem adjátok ki Sztálint, lekaszaboljuk mind!” „Ne menjen ki – figyelmezteti Zsdanov Joszif Visszarionovicsot –, szégyenletes halál várja!” Ránéz Sztálin nagy komolyan, és így szól: „Nem a halál teszi az embert, hanem az ember a halált!” És másnap el is hurcolták Amerikába, ahol halálnak halálával halt, a népet meg szabadon engedték.

20.

Híre ment egyszer, hogy Joszif Visszarionovics meghalt. Deputáció érkezett hozzá rögtön, és tagjai nagyon megörvendtek, hogy élve találták. „Életünket odaadnánk, csak Maga maradjon életben” – mondták. Rájuk néz Sztálin nagy komolyan, fáradtan elmosolyodik, és így szól: „Én is odaadnám maguknak az egész életem!”

Hét újabb legenda Sztálinról

1.

Megy egyszer Sztálin, még gyerekkorában, egy barátjával a húsbolt felé. Elcsen Sztálin egy darab húst, és futásnak ered. Utolérik, kérdőre vonják: „Te loptad el?” „Nem – feleli Sztálin –, ő tette.” És a barátját ott helyben darabokra szaggatták.

2.

Végképp rosszra fordult a nép sora. Lázadás tör ki. Hívatja Sztálint a cár, és mondja: „Csábítsd ki a népet a Szovjet térre!” Kiviszi a térre a népet Sztálin, az tömve csendőrökkel. Lövés dördül, pillanatok alatt földre terítik az egész népet. Több mint egymilliót.

3.

Felkeresi egyszer Sztálint Trockij, Zinovjev meg Buharin, és így szólnak: „Nincs igazad. Beszélni szeretnénk veled!” Előhúzza erre Sztálin a pisztolyát az íróasztalból, s lelőtte őket, ott helyben. És a hullákat, megparancsolta, hogy azonnal ássák el.

4.

Felkeresi egyszer Sztálin Lenint Gorkiban. Látja, hogy egy lélek sincs a közelben, gyorsan leszúrja Lenint. És a hullát észrevétlenül elásta. Majd, Moszkvába visszatérve, így szól: „Meghalt Lenin. Mindent rám hagyott.”

5.

Odamegy egyszer Sztálinhoz a neje, és így szól: „Miért vetted el ettől a szegény asszonytól az összes pénzét? Nem szép dolog.” Előhúzza erre Sztálin a pisztolyát az íróasztalból, s lelőtte feleségét ott helyben. És megparancsolta, hogy a hullát észrevétlenül ássák el.

6.

Felkeresi egyszer Sztálint Nyikita Szergejevics Hruscsov, és így szól: „Nincs igazad. Beszélni szeretnék veled!” Előhúzza erre Sztálin a pisztolyát az íróasztalból, de Hruscsov gyorsabb volt, és ő lőtte le Sztálint. És megparancsolta, hogy a hullát észrevétlenül ássák el.

7.

Megy egyszer Sztálin az utcán. A nép megismeri, és így kiált: „Ott jön Sztálin!” Futásnak ered Sztálin, a nép meg utána. Utolérik, darabokra szaggatják, elégetik, és hamvait a Moszkva folyóba szórják.

Fordította Kiss Ilona

• Sztálin