Skip to main content

A létminimum alatt

Solt Ottilia: Nélkülözhetetlen szakmai fogások


A IV. kerület is nekikészülődött a kora nyári nagytakarításhoz: ki akarja pucolni a kerületből a lakásfoglalókat. Június 4-én, hétfőn két tanácsi dolgozó hozzálátott összeírni a Nagyvárad u. 32–34. sz. alatti hajdani oxigéngyári telep egyik épületének kéretlen – s ami még rosszabb –, kiutalástalan lakóit. Az igen mállatag 24 lakásos, emeletes házat nagyjából kiürítették a tanácsi lakásgazdálkodók, állítólag felújítási célból. Az üres szoba-konyhák azonban hamarosan benépesültek.

Győri Péter: Felszólalás a kilakoltatásra ítéltek ügyében


A városi társadalom alsóbb régióiban állandó ütközetek folynak a hatóságok és a nincstelenek között.

– kőszeg –: Az egyik utolsó politikai

Köztörvényesek: Nézd, Pozsgay, az nagy ember


– Azt mondták, hogy nem tettem még le semmit sem az asztalra. Megkérdeztem, hogy ugyan már, mondják meg, mit kellene ahhoz letennem az asztalra. Erre azt mondták, hogy mondjuk lépjen be a KISZ-be, hogy lássuk, hogy nem fog elveszni.

Elvégeztem a nyolc általánost. Utána elkerültem a 109-es szakmunkásképző intézetbe mint esztergályos tanuló. Én Tégláson szerveztem egy mozgalmat, idősebb emberekkel beszélgettem, ők a németekről, a második világháborúról beszéltek nekem, és a Téglás történetéről, mi volt Tégláson akkor. És hát engemet a történelemórán félreinformáltak.


Morvay Bea: Sikerül-e egy külföldi szállodásnak az ujja köré csavarni minden kormányzati tényezőt a városi tanácselnöktől a Minisztertanácsig

avagy kié lesz Szekszárdon a Mártírok útja 15–17. számú épület?


Tudom, tisztelt Olvasó, ha csak meghallja azt a kérdést: KIÉ LESZ?, máris sötét ügyekre gondol. Ha a kérdés ráadásul egy volt MSZMP-ingatlan kapcsán merül fel, érdeklődése azonnal lanyhulni kezd, hiszen elege van már a panamák, aranymosási kísérletek sokaságából. Lehet még újat mondani, írni erről? Talán mégsem érdektelen megismerkednünk egy újabb privatizációs manőverrel. De mi is történt Szekszárdon?

1989 tavaszán a SZEM (Szociális és Egészségügyi Minisztérium) az országban elsők között Szekszárdon indította be a szociálismunkás-képzést a Mártírok útja 15–17.


Helyreigazítás


Március 10-i számunkban, a 26. oldalon, Sátor címmel közölt írásunkban azt állítottuk: „T. Mihály megfutamodott” akkor, amikor sátorozótársát, Rostás Sándort a rendőrök előállították. T. Mihály felvilágosított bennünket, hogy a rendőrök felbukkanásakor nem is volt jelen, így hát nem is futamodhatott meg. Elnézését kérjük.


–st [Solt Ottilia]: A demokrácia margóján kívül


A hajléktalanok Vajdahunyad utcai menhelyén nem szavaztak. Változatos okokból, de nem szabad elhatározásból. Hiába vannak bejelentve a lakók, méghozzá akár állandóra, valahogy nem jött össze. Ha egyáltalán valaha rákerültek egy választói névjegyzékre, ez mindenesetre egy korábbi, rég elhagyott lakcímen történt. Senki nem járt utána a maga választójogának.

Gazdag élettapasztalatból táplálkozó meggyőződés, hogy a végén úgysem nyerik el jogaikat? Lustaság? Tény, hogy a gyakran szenvedélyesen politizáló lakók nem tudtak szavazni. Nem igazán választópolgárok.




dr. Szilágyi Ákosné: Hogyan csináljunk korszerű nevelőotthont?


A recept egyszerű: végy egy hagyományosan működő csecsemőotthont, győzd meg a munkatársaidat, hogy a csecsemők mellé az édesanyjukat is beengedjék a házba, majd azon munkálkodj, hogy ezek a kis családok képesek legyenek a „kinti” életre is.

E valóban humánus szemléletű létesítmények tanulmányozására nem csak külföldön van lehetőség. Sopronban 1982 óta működik az a Családsegítő Intézet, ahol a megye otthontalan fiatal anyái maguk gondoskodhatnak gyermekükről.


–lt [Solt Ottilia]: [Helyi felmérés]


Szerkesztőségünk – mint bizonyára számos olvasó felismeri, ha megnézi az impresszumot - rossz hírű környéken talált helyet. Ha már így esett, munkatársaink megkérdeztek néhány állandó éjszakás női foglalkoztatottat a szomszédos utcákban április 8-án, vasárnap este. Egyetlen megkérdezett lány sem szavazott. Nem néznek tévét, nem ismerik a pártokat, ám meg vannak győződve róla, hogy

a) a pártok egyformák, nem jobbak, mint a régi;

b) a világ egyre csak rosszabb lesz.

Szerkesztőségünk világképe nem ilyen egységes, és nem ennyire pesszimista.








–solt: Csövi (Rostás Sándor) sitten van!


A notórius protestáló, a Beszélő olvasóinak régi ismerőse (utolsó próbaszám, 4., 9. sz.) kihúzta a gyufát, és kikötött a Tolnai Lajos utcában (BRFK Vizsgálati Osztály). Sátra bizonyára tartósan raktárpolcra került a Parlament előtti gyöpről – a rendőrség felkészül az állandóan ülésező Országgyűlés zavartalanságának biztosítására.

A Rostás kézre kerítéséért rohamra induló Akció-csoport nem lacafacázott, s kétszer is berontott a Vajdahunyad utcai alapítványi menhelyre, félretolva a házkutatási parancs iránt érdeklődő portásokat.


Solt Ottilia: „Folyton laknátok!”


Salgótarján

A végkifejlethez mindmáig el nem érkező salgótarjáni történet 1989. október 21-én kezdődött.

Ekkor mutatták be a városban az 1956-os salgótarjáni megtorlásokról szóló Engesztelő c. Schiffer–Dávid–Geskó-filmet. A bemutatót egy SZDSZ szervezte ankét követte, ahol is a helyi cigányok ismert szószólója váratlan fenyegetéssel állt elő: nem lehetetlen, hogy az október 23-i megemlékezést elkeseredett önkényes lakásfoglalók (többségük cigány) fogják megzavarni.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon