Skip to main content

Belföld

Laki Mihály: Fehér könyv


Mint a Magyar Hírlap tudósításából (1991. július 15.) kiderül, Varga István, az MDF országos választmányának tagja, a történelmi igazságtétel ügyével foglalkozó albizottság elnöke elégedetlen a nürnbergi perrel.

A polgárőrség


120. §

(1.) A települési önkormányzat és a rendőrség támogatja az állampolgárok – társadalmi szervezet keretében végzett – közreműködését a közbiztonság erősítésében.


S. O. [Solt Ottilia]: Lopakodó alkotmányozás

Beszélgetés Tölgyessy Péterrel
Alkotmány a magasban


Beszélő: Hónapokkal ezelőtt elejtettél egyszer egy olyan megjegyzést, hogy ez a parlament már nem fog alkotmányt csinálni. Úgy tűnik, hogy időközben másokban is felmerült az az aggály, mióta a kormány a hadsereg, a rendőrség irányításával, majd a számvevőszék szerepkörével kapcsolatban alkotmánymódosításra tett kísérletet, a kormányzó pártok pedig az Alkotmánybíróságot támadják.

Tölgyessy Péter: Történetileg a magyar politikai fejlődés nem most, hanem már 1989-ben a provizórikus lopakodó alkotmány útjára tévedt.


solt: Ez legfeljebb az ország házőrző macskája!

– beszélgetés Király Béla tábornokkal 1991. július 6-án


Király Béla: Nem örökre megyek! Nincs itt semmiféle Zwack-ügy, lemondás, botrány. Az orvosom rendelt haza pihenni és kezelésre. 80 éves korban egy agyrázkódás lassan gyógyul. Afféle amerikai kényelemszeretetből ültem be az autóba egy 800 méteres út kedvéért, és karamboloztam. A szédülések még mindig nem múltak el.

„Öreg katona nem hal meg, az elpárolog” – mondta MacArthur. Én most élek az elpárolgás jogával.

Beszélő: Ez csöppet keserűen hangzik.

K. B.: Mi tagadás, úgy érzem, fölösleges vagyok Magyarországon.






Alkotmány a magasban


Az Ellenzéki Kerekasztal lovagjai megütközve a pártállam bús képű várvédőivel addig toldozták-foldozták a sztálini alkotmányt, amíg igazi demokratikus alkotmány lett belőle, méltó egy parlamentáris köztársasághoz. De azért sok minden hibádzik ahhoz, hogy igazi, korszerű alkotmány legyen. Tölgyessy Péter a mai alkotmány keletkezéstörténetéről beszél, Európa modern alkotmányairól és arról a lopakodó alkotmányozásról, amely a kormány nyomására átlátható cél és terv nélkül megy végbe. A fideszes Áder János a mostani alkotmánykészítés dilemmáról beszél.

Révész Sándor: Működnének a vészjelzők

Beszélgetés Korinek László helyettes államtitkárral, a BM Rendészeti Hivatal vezetőjével (I. rész)


„– A választások után ön szerint melyik párt kaphatja meg a belügyi tárcát?

Nem tudom, de úgy vélem, nem lesz túl nagy tülekedés a Belügyminisztériumért. Ez a tárca leértékelődött azzal, hogy irányítása alól kikerült az állambiztonság, s a rendőrség is önállósul addigra. Az itt maradó feladatok pedig nem ígérnek látványos politikai sikereket, annál több sziszifuszi munkát.”
(Interjú Gál Zoltán megbízott belügyminiszterrel, Népszabadság, 1990.



Beőthy Mihály: „Ha még egyszer azt üzeni…”

(Gondolatok honvédelmünk gondjairól)


1990 nyarán már teljesen nyilvánvaló volt, a Varsói Szerződés haldoklik, és megkezdődött az idegen csapatok távozása is.

Ebben a helyzetben előtérbe került a magyar honvédelmi doktrína kérdése, pontosabban az, hogy a szuverénné váló köztársaságnak ezt az alapvető elvi dokumentumot ki kell dolgoznia. Ennek megfelelően szerepel a feladat a kormányprogramban. A HM vezetésével megindult kidolgozó munka pedig három adottságra támaszkodott:

1.




Rockenbauer Nóra: Drog: ok vagy következmény?


Beszélő: Magyarországon a kábítószer-fogyasztás kialakulása, elterjedése a szipuzással kezdődött, majd később jött a gyógyszerek ilyen célú szedése, s utolsó fázisként jelentkezett a füvek, ill. kemény drogok megjelenése. Megfigyelhető-e valamilyen hasonló „fejlődési” folyamat a nyugati országokban is?

Richard Hartnoll: Az illegális narkotikumok használata jelentős mértékben a késő 60-as és a korai 70-es években jelent meg először Európa észak–északnyugati, s később délnyugati országaiban.


Ara-Kovács Attila: Új tartalmú szuverenitás felé?

A Fidesz külügyi koncepciója


A Fidesz külügyi koncepciójának talán az a legnagyobb szerkezeti hibája, hogy egyidejűleg és egyenlő mellékben fűti a hatalmat nélkülözni kénytelen nagypolitikai és a liberalizmus terén gyakorta kizárólagosságra törekvő pártpolitikai ambíció.

Solt Ottilia: Új seregszemle

Alábecsültem a Népjóléti Minisztériumot


Ugyanazt, amit Kádár János és Aczél György: nem akarja, hogy tőlük függetlenül, ráadásul netán velük szemben kritikusan, mások csináljanak valamit. Azt, hogy ki fog itt öntevékenykedni, Tisztelt Hölgyeim, Tisztelt Uraim, azt mi mondjuk meg – üzenték a Népjóléti Minisztérium tiszteletre méltó vezetői. Most bírálták ugyanis felül a minisztérium 200 millió forintjára beérkezett szociális pályázatokat, s rendre elutasították a Szegényeket Támogató Alapot (Szeta), a Menhely Alapítványt meg az Újpesti Családsegítőt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon