Skip to main content

Belföld

–rsi [Eörsi János]: Egy fenékkel két lovat?

A Liga nézőpontja


Beszélő: Mi a véleménye az MSZOSZ sztrájkfelhívásáról?

Őry Csaba, a Liga ügyvezető alelnöke: Elsietettnek, elkapkodottnak tartom és veszélyesnek is, mert lejáratja a sztrájk fegyverét, amelyre az elkövetkezendő időkben könnyen szükségünk lehet.

Beszélő: Folynak a tárgyalások az Érdekegyeztető Tanácsban (ÉT), amelyben ugyebár a Liga az MSZOSZ-szel egy oldalon ül. Az újságolvasó arról értesülhetett, hogy semmiben sem lehetett dűlőre jutni a kormánnyal.

Ő. Cs.: Folynak a tárgyalások, és közben az MSZOSZ sztrájkot hirdet. Ezt nem lehet csinálni.






–eö– [Eörsi János]: Sztrájk a végső fegyverünk

Az MSZOSZ nézőpontja


Beszélő: Folynak a tárgyalások az Érdekegyeztető Tanácsban (ÉT) – többek között – az energiaár-kérdésről. A kormány kéthetes szünetet kért, hogy megfontolja a szakszervezetek követeléseit. Miért hirdettek sztrájkot a két hét lejárta előtt?

Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke: Kicsit visszább kell menni az időben, mert csak így, önmagában valóban furcsának tűnik a sztrájkfelhívás. Már múlt szeptemberben egyöntetűen leszögezte a munkáltatói és a munkavállalói oldal: mihamarabb látni szeretné a kormány alapelveit a privatizációról.


–iJ– [Eörsi János]: Független Rendőrszakszervezet kontra legfőbb ügyész


Érdekes levélváltás van folyamatban a Független Rendőrszakszervezet (FRSZ) és a legfőbb ügyész között. Előzmény: Horváth Balázs volt belügyminiszter tavaly nyáron utasítást adott ki a fegyverviselési engedéllyel rendelkezők fegyvereinek begyűjtésére, Iustitia asszony mérlegének serpenyőjébe ezáltal is került egy kis nehezék. De sajnos jött az ellennehezék az ellenserpenyőbe: az Alkotmánybíróság ez év április 26-án kihirdetett határozatában alkotmányellenesnek találta a belügyminiszteri utasítást. Addigra viszont a fegyverek már be voltak gyűjtve.

Neményi Mária: Társadalmi változások – egyéni sorsfordulók


Krízisekben, sorsfordulókban, egész generációk, társadalmi csoportok életfeltételeit átalakító, olykor felbolygató, új tapasztalatokat kínáló korunkban talán háttérbe szorulnak, a nyilvánosság reflektorfényétől távol kerülnek az egyéni élet ugyancsak meghatározó, döntő fordulatai. Sőt, talán az sem nyilvánvaló mindenki számára, hogy az egyes emberek magánéletének fordulópontjai összefüggenek a társadalom nagy válságaival, változásaival, azok nyomot hagynak az emberi élet intim szférájában is.

Iványi Gábor: Apám kertjéből Atyám kertjébe


A történet azzal kezdődött, hogy temettem az óbudai temetőben. A papi öltözőbe belépett egy hórihorgas pap és kedves kíváncsisággal megkérdezte, hogy miféle szerzet vagyok. Néztük egymást, ahogy Isten különféle skatulyáiból előbújt csodabogarak (s tegyük hozzá: papi csodabogarak) egymást szemlélni képesek, derűs szemmel, szeretettel teli ugratásra készen.

Tamás Gáspár Miklós: A’ diétai regulának summás veleje

Napirenden


Az alig megszületett, de máris halódó magyar parlamentarizmus igen rossz auspíciumok alatt indult a szabad, ám kissé koszlott választások után. A politizáló közvélemény a parlamentarizmusból csak két – fontos, de nem elégséges – gondolatot emésztett meg: a többségi elvet és a többpártrendszert. De ha az azóta közzétett politikai írásokból következtetni lehet, még e kettőt is rosszul. Olvasom, hogy valaki megdöbben azon, hogy a parlament nem fogadja el Pető Iván indítványait, a fővárosi közgyűlés pedig Barsiné Pataky Etelka javaslatait; mások „szavazógépről” fecsegnek.

Két talált tárgy


Előterjesztés a közgyűlés május 2-i ülésére

A közoktatási és sportbizottság a közgyűlés 45/1990. (XII. 3.) sz. határozata alapján tárgyalásokat folytatott a Geisler Eta utcai óvodának a Miasszonyunk Női Kanonok-rend részére történő használatba adásával kapcsolatban, a rend képviselőjével és az óvoda vezetőjével.

A rend képviselője szándékukat megerősítette, miszerint az óvoda használatba adását kérik 1991.




Bretter Zoltán: „Nem kell föltétlenül veszekedni”

Folyosói beszélgetések


Bretter Zoltán: Most, hogy a kulturális bizottságnak, a KORTSS-nak megint tagja lett, vajon mit vár el a bizottságtól?

Beke Kata: Nagyon örülök, hogy visszakerültem, bár nem jó, hogy Csengey Dénes helyére. Nem ilyen áron akartam visszakerülni. Ismerem a bizottság tagjait. Mindenképpen azt várom, hogy tudok valamit tenni, s ez nem illúzió. Eddig ugyanis nem sikerült.

B. Z.: Közismert, hogy a bizottságra jellemző egyfajta ideologikus szembenállás.

B. K.: Ebben a szembenállásban nekem nem volt semmiféle szerepem.






B. T. [Bauer Tamás]: Az ellenzék egy éve


Az ország közvéleményének azt is nehéz megszokni, hogy megjelent a politikai életben egy olyan tényező, amelynek feladata az opponencia. Sokan még mindig az összefogást kérik számon, és azt várják az ellenzéki pártoktól, hogy jó ötletekkel segítsék a kormány tevékenységét.

Tóth András: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...


Napjaink szakszervezeti „közéletének” az egyik legvitatottabb kérdése az üzemi tanácsok problémája. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni és értelmezni milyen álláspontok alakultak ki az üzemi tanácsokkal kapcsolatosan. Az álláspontok világos elkülönítése és csoportosítása érdekében az egyes vélemények eltérő és nem egybecsengő oldalait emelem ki.

1. álláspont: „Minden hatalmat az üzemi tanácsoknak.”

Ezen álláspont szerint a kollektív szerződések megkötésének joga csakúgy mint az ún.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon