Skip to main content

Belföld

Mink András: Az MDF a kormány hányódó hajóján

Mink András


Vitathatatlan, hogy egy kormányzó pártnak, különösen, ha egy koalíció részese, több „alkalma” van arra, hogy elképzelései megváltoztatására kényszerüljön, mint egy ellenzéki pártnak. Az azonban mégiscsak árulkodó, hogy a koalíció messze legerősebb pártja, az MDF tagadta meg vagy kényszerült feladni legtöbbször saját, eredeti álláspontját. Ez nemcsak a kormányzás hitelét teszi kétségessé, de nem tesz jót az „erőskezű kormány” széles körben terjesztett mítoszának sem.

Salamon Ferenc: Önként és dalolva?


Mi is a hit lényege? Hogy valamit, amiben hiszünk, racionális megfontolás nélkül, észérvek tudatos vagy öntudatlan kikapcsolásával, eleve igaznak, létezőnek, helyesnek tekintünk.

Ebben áll – tudatosan vagy öntudatlanul – a világkiállítás szervezőinek (papjainak) alapvető felismerése vagy megérzése. A világkiállításhoz nincs szükség ismeretre, az ismeret helyett elegendő, ha az emberek egy része hisz benne. És nemcsak elegendő a hit a világkiállításban, hanem kívánatosabb is, mint a tudás.


Hack Péter: Kommentárok az „ügynöktörvényhez”

Napirenden


A belügyminiszter és az MDF-es képviselők a törvény benyújtásával egyidejűleg tökéletesen megfeledkeztek korábbi nyilatkozataikról, amelyekkel az SZDSZ-es törvényjavaslatot támadták. Így Boross úr már nem emlékezik sem elődjének azon nyilatkozataira, amelyekkel a rendelkezésre álló adatok bizonytalanságaira hivatkozva utasítja el a kérdés rendezését, sem saját hasonló tartalmú nyilatkozataira. (Horváth Balázs a Magyar Nemzet 1990. szeptember 4-i számában például kijelentette azt is: „A titkosszolgálat munkája nem lehet üldözés tárgya.

Hack Péter: Közigazgatási bíráskodás


A törvényjavaslat mind előterjesztésének módjában, mind tartalmában tipikus terméke a kormány jogalkotási gyakorlatának.

Ara-Kovács Attila: A külügyek állása

Jeszenszky Géza miniszter nyilatkozik lapunknak


A mai magyar külpolitikát gyakran summázzák akként, hogy az csak konzerválni próbálja elődje sikersorozatát, máskor meg azt állítják, hogy épp e sikersorozat rovására próbál saját politikai arculatra szert tenni. Mi az Ön véleménye erről?

Mind az első, mind a második summázat igaz bizonyos értelemben, csak az elsőben a „konzerválni”, a másodikban a „rovására” szót hagynám ki, s a „továbbvinni” és „elismerése mellett” szavakra cserélném ezeket.


Neményi László: Az MSZP avagy a szocialista hullámvasút

Neményi László


Nem így lett. A november 26-i népszavazáson szertefoszlottak a Pozsgay megkoronázásához fűzött szocialista álmok, a tavasz beköszöntével pedig leköszönt az MSZP, mint hatalmi tényező. Az egykori teljhatalmú állampárt parlamentáris talpon maradt utódja a választásokon csak a szavazatok 10,8 százalékát tudta megszerezni, amely 33 mandátumhoz volt elég a 386 fős országgyűlésben.

Igen, a hála nem politika kategória – ahogy ezt Pozsgay Imre durcásan bár, de velősen megfogalmazta.


–up– [Upor Péter]: Szolgáltatni és adni


Beszélő: Mit tud ez a név: a Liga Akadémia?

Réti Tamás: A Független Demokratikus Szakszervezetek érdekvédelmi oktató intézménye. Felállításának ötlete eredetileg Forgách Páltól ered, aki fiatal korában részt vett egy hasonló munkásakadémián. ’89 őszén alakultunk meg. Úgy gondoltuk: nagyon fontos az, hogy a független érdekvédelmi tevékenységhez aktivistákat képezzünk ki. Magyarországon a szakszervezetek, a szakszervezeti munka fontossága és jelentősége nagyon leértékelődött, ami elsősorban a SZOT-os múltnak köszönhető.


Mink András: Az érdekvédelem válsága – avagy a vasember és az ő kalapácsa

Mink András


Azzal mindenki egyetért, hogy a munkavállalói érdekképviselet jelenlegi állapota súlyos veszélyeket rejt magában. Veszélyes a kormány számára, hiszen a gazdasági szükségintézkedésekben nincs kivel megállapodnia, illetve nem számíthat arra, hogy a megállapodást a másik fél képes betarta(t)ni. Elfogadhatatlan a munkavállalók számára, hisz olyan döntésekhez kell asszisztálniuk, amelyekhez nem adták beleegyezésüket. A tavalyi tudatosíthatta minden szereplőben, hogy ez az áldatlan helyzet nem tartható fenn sokáig.

[Levél]


LEVELEZŐLAP

Dr. Gartner Pál
légó szolgálatos orvos

Budapest
V. Szalay u. 8.

Tűzoltóság

Kedves Pali! Jól vagyunk, sajnos nem kaptam meg a kért dolgokat, így elutazunk. Nagyon vigyázz Zsuzsikára, szeresd helyettem is, és mondd meg neki, hogy gondoljon rám, nagyon-nagyon szeretem és vigyázok magamra, mert találkozni akarok vele. Ezermilliószor csókolom. Kérlek, törődj Kisanyával is, vigyázzatok rá. Légy szíves értesítsd Hollán út 9-ben Mádaiékat és Soltésznét, hogy Ági és Dusi jól vannak! Együtt vagyunk… Édes pici Zsuzsikámat sokszor csókolom.










[Levél]


Pali, kérlek, útban vagyunk Komárom felé, ott fognak waggonirozni. Rendőrségi elfogató paranccsal, ha kocsin utánunk hozzák, ki lehetne talán menteni.

Ha talán ugyanúgy autón a hadiüzem értem küldene.

Ha nem, könyörgöm, vigyázz Zsuzsikámra, talán túlélem, ha igen csak őmiatta. Nagyon szeresd helyettem is.

Gyalog megyünk, csak miatta bírom ezt is, szeretném még látni.

Hárman vagyunk a házból, Mádai Ágnes, Orosz Árpádné és én.

Milliószor csókolom az én édes kicsi lányomat

Magda














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon