Alig két éve még úgy tűnt, hogy országunk egy Európa felé száguldó sportkocsihoz kezd hasonlítani. Mégis mára egy rozzant tragacsban találjuk magunkat, amiben a „rendszerváltó” már a kettest se bírja bevenni. Mit tesz ilyenkor a vezető? Nem, nem bízza a szakemberre a javítást, de nem is gyürkőzik neki maga, hanem kiszáll, és jó nagyokat rúg bele.
Adatlap háromféle volt: előzetes ellenőrzés vagy bizalmas nyomozás elrendeléséről, értékeléséről és a fenti eljárások alá vont személyről. Mindhárom adatlap közös fedőnevet és közös azonosító számot kapott.
A Fidesz Munkáscsoport ellen „Árnyék” fedőnéven indult bizalmas nyomozás 1988. június 14-én. Egyúttal adatlapot állítottak ki a csoport három tagjáról. A „bűncselekményre utaló magatartás minősítése: fiatalokat tömörítő, társadalomra veszélyes csoport” volt, politikai jellegét „kommunistaellenes”-ként határozták meg. Az 1989.
Az alábbi jelentések a Budapesti Rendőr-főkapitányság III-as (állambiztonsági) csoportja, III/III-as (belső elhárítás) osztálya, III/III-A (ifjúságvédelem) alosztálya havi tevékenységét foglalják össze. Az alosztály tisztjei négy – középiskolai, főiskolai, sport- és szervezetlen ifjúsági – vonalon dolgoztak: az utolsó a zenekarokat, a galerikat jelentette. A beszámolók három példányban készültek, egy példány a BM III/III-7-es – értékelő – osztályára (Végvári őrnagy osztályára) került.
Beszélő: Kik képviselnék a Fideszt a gazdasági bizottságban?
Dr. Kósa Lajos: Ez jelenleg még nem eldöntött kérdés. Valószínűnek tartom, hogy a gazdasági szakértőcsoportunk egyes tagjai vennének részt a tárgyaláson, de még nem beszéltünk arról, hogy név szerint kik lennének ezek a személyek.
Beszélő: Nem gondoljátok azt, hogy a közvélemény egyfajta elitmegegyezésként fogja elkönyvelni ezt a tárgyalást, különös tekintettel arra, hogy a különböző érdek-képviseleti szervek, szakszervezetek nem vesznek részt rajta.
Vargyas Lajos, a jeles néprajz- és zenetudós azon kevés köztiszteletben álló tekintélyek egyike, aki szolidaritást vállalt a demokratikus ellenzékkel az elmúlt évtizedben. Aláírta különféle tiltakozó íveinket – első alkalommal, amikor valamelyik tanítványa felkereste egy ilyennel, csöndesen megjegyezte, hogy csak menjünk bátran máskor is, ő aláír. Kerestük is: egyebek mellett a kalandosan elkészült „Feketében” c.
A múlt év tavaszán a Petőfi Csarnok pert indított az AB-Beszélő Kiadó ellen. Lapunk 5., 6., 7. számában (1990. február 12., 17., 24.) interjút közöltünk Bajcsi István főhadnaggyal, az állambiztonsági szolgálat volt tisztjével. Az interjú első részében Bajcsi egyebek közt az SZT-tisztekről, azaz szigorúan titkos állományú tisztekről beszélt: „Az adott intézménynél vezető beosztásban dolgozó olyan személyről van szó, aki egyúttal a szolgálatnak is titkos állományú tagja, tehát a vállalattól is megkapja a fizetését, meg a belügytől is.
Senki emberfia nem tudja, hogy miféle Híradókat látunk majd májustól a tévé két csatornáján. A sikeres „pályázatihíradók” után néma csönd, csak az biztos – ezt a tévé elnöke sietett leszögezni –, hogy a pályázatnak nincs eredménye, ez nem olyan pályázat, amit elbírálnak.
A tévében többen úgy tudják, hogy a 2-es csatornán Betlen János készít majd Híradót a Bánó- és Orosz-féle csapat válogatott legényeivel és lányaival. Megkérdeztük tőle, ő mit tud erről.
Csak azt, hogy májusban holtbiztosan nem lesz Betlen-féle Híradó.
Azóta kiderült, hogy a sajtótörvény fölösleges is, de amit a kormány ilyen néven beterjesztett, az még ennél is fölöslegesebb. Az nem más, mint sajtóellenes törvény. A rádió- és televíziótörvény koncepciójának kidolgozására az Igazságügyi Minisztérium és egyéb kormányerők Hankiss Elemér ajánlatát fogadták el: a tévé elnöke bizottsági meghallgatásakor vállalta, hogy néhány hónap alatt beterjeszti a szakértői által elkészített változatot (tervezetet, melynek első leadási határideje szeptember 30-a volt). Néhány hónapos késéssel ez meg is történt (a késés itt azonban még indokolt).
Már-már példátlannak mondható az a botránysorozat, amely Aczél Endre leváltása óta a televízió Híradóját és A Hét című műsorát kíséri. Mint ahogy példátlan az az ellenszenv is, amely az újságíró-társadalom részéről Pálfy G. István és csapata eddigi ténykedésével szemben megnyilvánul.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 41 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét