A polgári engedetlenség a szabályok demonstratív semmibevételét jelenti. Egyik cél lehet, hogy a demonstrálók felhívják a figyelmet bizonyos visszáságokra. Vagy pedig meghatározott politikai célokért állampolgárokat vagy állami szerveket szabad döntésükben megakadályozhatnak vagy egyenesen kényszeríthetnek valamire.
A taxisblokád óta a közvéleményt ismételten foglalkoztatja a polgári engedetlenség fogalma és létjogosultsága. Az elmúlt hetek parlamenti vitája azt mutatja, hogy még a fogalom is további értelmezésre szorul. Az alábbiakban először a legfőbb ügyész, dr. Györgyi Kálmán előadásának rövidített változatát adjuk közre, a következő oldalon pedig az egyik legszínvonalasabb előadást ismertetjük. Az előadás a Bibó Szakkollégium március 9-én, 10-én megtartott vitáján hangzott el.
A népegészségügy feladata a tömegesen előforduló betegségek megelőzése. Az idevágó tevékenységek, nyilvánvaló társadalmi fontosságuk ellenére, a múltban rendszeresen hátrasorolódtak az egészségügyi ágazatban. Most azonban új formában, törvényjavaslatként került a parlament elé a népegészségügy és a hozzá kapcsolódó tisztiorvosi szolgálat kérdése.
A sors különös ajándéka, ha a gyerekfejjel megfogalmazott életcél, ha késve és sok meddő harc után is, egy törvényben ölt testet.
Divatba jött fanyalogni az idei március tizenötödikére. Hogy bezzeg milyen szép volt ’89-ben, amikor Grósz Károly még rázta az öklét, de az emberek már nem ijedtek meg.
Szép volt bizony, mert olyan egységes volt. Aki kiment az utcára, mind úgy vélte, hogy egyet akar.
Németh Vova: Kezdetben bíztunk azokban a társadalmi változásokban, amelyek vállalkozópártiaknak tűntek Majd pedig az alakuló önkormányzatokban kezdtünk bízni, de az eredmény kiábrándító volt ez esetben is. Helyzetünk szempontjából a legelfogadhatatlanabb az, hogy igazából nem tudjuk, hogyan fajulhattak idáig a dolgok. Mindössze sejtelmeink lehetnek. Ügyünk úgy kezdődött, hogy még tavaly májusban az illetékes felügyeleti szervek kifogást emeltek a portálunk miatt, majd amiatt, hogy az alkalmazottak nem rendelkeznek megfelelő szakképesítéssel.
Prágai utunknak két célja volt… Úgy jöttünk Prágába, mint olyan emberek, akik csaknem 15 éve vesznek részt a demokratikus ellenzék mozgalmában, és ez idő alatt szoros politikai barátságba kerültünk a varsói, prágai, pozsonyi ellenzékkel.
Tegnap találkoztunk barátainkkal, akik Varsóból, Pozsonyból jöttek, a prágaiak természetesen jelen voltak. Ez volt a szovjet birodalom kelet-európai övezetének az összeomlása óta az első alkalom, hogy hosszasabban áttekinthettük azt, hogy hol tartunk, ki hol helyezkedik el a politikai spektrumon az országában.
„Függetlenségi Nyilatkozat”
„Kijelentjük: közös akarattal küzdünk a politikai demokráciáért, országaink függetlenségéért, az önigazgatás elvére épülő pluralizmusért, a megosztott Európa békés egyesítéséért, demokratikus integrációjáért és valamennyi kisebbség jogaiért.”
A fenti idézet abból a nevezetes Közös Nyilatkozatból való, amelyet a magyar forradalom harmincadik évfordulója alkalmából lengyel, cseh, szlovák, magyar és német ellenzékiek írtak alá.
A Budapesti Izraelita Hitközség még 1990. őszén feljelentette a Szent Korona c. lapot antiszemita izgatásért. Ugyanebben az időben Horváth Balázs akkori belügyminiszter hivatalból fordult ez ügyben az ügyészséghez. A Fővárosi Főügyész 1991. februárjának közepén nyilatkozott arról, hogy a vádirat elkészült. A tárgyalást még nem tűzték ki. Ez eddig szűk fél év… A Szent Korona zavartalanul írja a magáét.
Szemelvényezzük még egy kicsit, hogyan is védte vitéz Szendi József az európai kereszténység értékeit az emberi formájukból kivetkőzött szovjet hadseregtől 1944-ben: „A jelen helyzetben nemzetvédelmi és nemzetmentő szolgálatot is végeztünk…
Egy sajnálatos eseményről kell Önt értesítenem.
A győri Szent Imre-templomba járó, ám Bokor-közösségekhez tartozó fiatalok felkérésére 1990. december 31-én év végi hálaadásra készültünk.
Az illetékes plébánost, Bálinger Tibor urat munkatársán keresztül tudtuk csak elérni, s így jóval december 31-ét megelőzően kértünk lehetőséget egy közös szentmise megtartására, melyet én személy szerint mondtam volna.
Ám az adott időpontban a plébános úr minden további nélkül kirakott minket a templomból.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 6 hét
8 év 31 hét
8 év 35 hét
8 év 35 hét
8 év 36 hét
8 év 37 hét
8 év 37 hét
8 év 39 hét
8 év 40 hét
8 év 40 hét